Megjelent a Csíki Lapok 45. szám – 1939. november 5.
Amint múlt számunkban jelentettük, október 28-án Csíkszentdomokoson eltemettük Márton Ágostonnét, Márton Áron gyulafehérvári püspök édesanyját. Leközöljük ebből az alkalomból a püspöknek levelét, melyben édesanyja temetése iránt intézkedik. A levél a családhoz szól. Annak hangja, iránymutatása azonban mindnyájunké. Az egész székelységé. Tanuljunk belőle minden körülmények között magunkhoz, hagyományainkhoz hűnek maradó nemes egyszerűséget.
„Azt akartam, hogy édesanyám temetése
egyszerű és mindenben az egyház rendelkezéseinek megfelelő legyen. Egyszerű székely
asszony volt, egész életében hajnaltól késő estig dolgozott, nélkülözött, aggódott
családjáért. Amikor a munkában kifáradva, pihenőre tért, akkor is gyermekeiért
imádkozott. Életében nem különbözött a többi székely édesanyától semmiben, nem
akar különbözni halálában sem. Ezért úgy temetjük, ahogy az egyház előírja és
ahogy őseink halottaikat századok óta temetik. Megtiltottam családomnak, hogy
tort rendezzen, mart a halott lelke üdvét nem azzal szolgáljuk, hogy tort
ülünk, hanem azzal, hogy szent hitünk szellemében alamizsnát adunk és az
elhunyt lelki üdvéért imádkozunk. Azért azt, amit családom erre szánt,
természetben fogjuk kiosztani a szegények közölt. A magam részéről pedig
felajánlok tízezer lejt, hogy azt a plébános az egyháztanács és az iskolaszék
meghallgatásával a legszegényebb intézményünk, a katolikus iskola céljaira
fordítsa. Ezenkívül gondoskodom megfelelő alapítványról, hogy szeretett jó
édesanyám lelki üdvéért évente kétszer, Szent Julianna napján és halálának
évfordulóján liberás mise mondassék. Nemes lelkét a jó Isten oltalmába ajánlom,
mert nagy szeretetét, sok gondját, nélkülözését és fáradságát, amit páratlan jósággal
érettünk tett földi életeben, másképp nem tudjuk meghálálni. Hálásan köszönöm
mindazoknak, akik gyászunkban osztoztak és köszönetet mondunk mindazoknak, akik
a végtisztességadáson megjelentek, hogy felejthetetlen édesanyám lelki üdvéért
velem együtt imádkozzanak.”
**
A székely, ha szomorkodókkal, gyászolókkal találkozik, az emberi lét egyszerűségében gyászol: a hallgatásban, az imában, a közösségi liturgiában, a hitben és az épen megélt sötétség ellenére is a feltámadás reménységében kerül közelebb hozzájuk.
A székely, ha szomorkodókkal, gyászolókkal találkozik, az emberi lét egyszerűségében gyászol: a hallgatásban, az imában, a közösségi liturgiában, a hitben és az épen megélt sötétség ellenére is a feltámadás reménységében kerül közelebb hozzájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése