Bevezető: A mai nap misekönyörgésében azt kérjük, hogy „a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait.” Urunk megkeresztelkedése és nyilvános fellépése között egy nagyon lényeges esemény arról szól, hogy a Szentlélek indítására Jézus visszavonul negyven napra a pusztába.
A puszta szó hallatán, először elhagyatott, kietlen földre gondolunk, amelyre Isten nem adott áldást (nincs víze, növényzete, még eső sem hull rá). Isten mégis jelen van a pusztában. Mózesnek ott mutatkozott be, adott küldetést és a pusztaságon át vezette választott népét.
A puszta jelenti az emberek csendes visszavonulását a zajos világból, hogy egyedül legyenek Istennel. A lelkigyakorlatok klasszikus hármas felhívása: intrate toti, manite soli, exite novi! Azaz egész szivvel lépjetek a csendbe, maradjatok egyedül Istennel és megújulva jöjjetek ki.
A nagyböjti programunk is hasonló: beszélgessünk Istennel, tartsunk bűnbánatot és gyakoroljuk a szeretetet. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és tartsunk bűnbánatot.
Testvéreim! Isten ószövetségi népe 40 évig vándorolt a pusztában, ahol csak az Úrra hagyatkozhatott, aki gondoskodott róluk, hogy bejussanak a tejjel és mézzel folyó országba. A puszta e nép számára a próbatétel, sőt a hitehagyás ideje volt, de egyben az Úr dicsőségének az ideje. Ez a három elem uralkodik a pusztai vándorlás történetében: Isten szándéka, a nép hűtlensége, Isten diadala.
1. A bibliai puszta az üdvtörténet egy korszakát idézi, mégpedig Isten népének megszületését. (MTörv 26,4-10) Isten választotta ezt az utat, bár nem ez volt a legrövidebb, mert ő akart népének vezére lenni. Továbbá a Sinai pusztájában kell a zsidóknak Istent imádniok: ott kapják a Törvényt és kötik meg a szövetséget, amely ezekből a tévelygő emberekből Isten igazi népét formálja. Isten azt akarta, hogy népe a pusztaságban szülessék meg, ezért kiváltságos, de ideiglenes hely.
Isten útja nem hasonlítható egyiptomi tartózkodásuk dús földjéhez, ahol volt táplálék és biztonság. A puszta tele van bizonytalansággal, ezért a tiszta hit ösvénye ez, hit abban, aki Izraelt vezeti. A nép pedig sajnálja a rendes, a biztosabb életet. A puszta leleplezte az emeberek szívét, azt hogy képtelen diadalmaskodni a mindennapok próbatételein. Röviden feltárja a nép hűtlenségét, sok-sok zugolódását.
Isten nem változtatja meg szándékát, és jót hoz ki a rosszból is, ugyanakkor hagyja elpusztulni mindazokat, akik megrökönyödtek hűtlenségükben és kishitűségükben. A zúgolódó népnek csodálatos táplálékot és vizet ad. Amikor meg kell bűntetnie a bűnösöket, akkor váratlan eszközeit nyújtja nekik pl. a rézkígyó. Isten megmutatja szentségét és dicsőségét. Ezért lássuk meg az irgalmas Istent, aki mindig túljár a lázadók eszén, és szándéka megvalósul. Hiszen Isten nem arra hívta Izraelt, hogy a pusztában éljen, hanem áthaladjon a pusztán, és azután az ígéret földjén éljen.
A ígéret földjére érkezett népet Mózes tanítja, hálát ad, Isten atyai gondoskodásáért, hogy a nép felismerte, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindabból, ami Isten szájából származik. Ezért mondja: az első terméssel állj az Úr, a te Istened oltára elé és mondd: „Apám vándorló arám volt… atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket…, erős kézzel és kinyújtott karral vezetett minket… erre a folder… Ezzel hagyd ott a kosarat az Úr színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt.” Ez lett a választott nép hitvallása és imádsága az Úr előtt. A puszta csak eszköze volt a megtérésnek, az eljövendő Messiásra való tekintettel.
2. Jézus megismételte Isten népének különböző korszakait. (Lk 4,1-13) Így a Lélek ösztönzésére negyven napra a pusztába vonult, az Atya elé állt és imádta. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, hisz a maga személyében beteljesíti az egykori csodás jeleket: ő az égi kenyér, az élő víz, az út és a vezető, a világosság az éjszakában; ő a fán függő, aki életet ad azoknak, akik bűnbánattal rátekintenek; végül ő az, akiben megvalósul Isten bensőséges ismerete és közössége, aki testével és vérével táplál.
Jézus életét keretbe foglalja a kísértés világa. A teremtés kezdetén az embert kísértette meg a sátán, a megváltás kezdetén az Isten Fiát kísérti. A sátán azt hiszi, azért mert emberi testet öltött magára az Örök Ige, az elsőszülött Fiú, már hatni tud rá, ugyanúgy, ahogyan hatni tudott az első emberpárra (egyél csak, nem halsz meg és hatalmad lesz).
Nem emberségébe vagy istenségébe köt bele. Az evangéliumból ismerjük, hogy a sátánnak melyik volt a három próbálkozása. Először, Jézus ne bízzon az isteni gondviselésben, hanem biztosítsa be magát kenyérrel.
Másodszor a templom párkányáról vesse le magát, mert Isten angyalai vigyáznak rá. Ez arra irányult, hogy Jézus a maga akaratát tegye az Atya szándéka elé.
Harmadszor a világ minden országának dicsőségét ígéri Jézusnak, ha leborulva hódol előtte. Jézus válasza határozott: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” A sátán arra akarta rábírni Jézust, hogy isteni hatalmát most nagyobb mértékben használja föl látványos dolgokra: ételre, hírnévre, hatalomra, de közben adja is fel önátadásban élt egzisztenciáját.
Jézus hűséges maradt Atyjához: többet ér neki az Isten szava, a kenyérnél; a bizalom a bámulatba ejtő csodánál; Isten szolgálata minden földi uralom reményénél. Ő mindenben az Atyáért van, az ő akaratát teljesíti, és áldozat-vállalásának értéket is az önátadó szeretet adta.
Ez a hármas kísértés megismétlődik Jézus szenvedéstörténetében – amit Mel Gibson olyan remekül mutatott be a Passió c. filmben –, amikor a Sátán pusztában elhangzó szavait már emberek visszhangozzák: Heródes csodára akarja bírni; a főtanács elítéli, mert náluk nagyobbnak, Isten Fiának mondja magát; a katonák és a bal lator újból felszólítják: ha te vagy a Krisztus, a zsidók királya, szabadítsd meg magad, szállj le a keresztről!
Ebből is megismerszik a sátán hazug volta, az ahogyan az első emberpárban is megpróbálta lerombolni Isten művét: hogy az Istentől kapott gazdagságokat Isten nélkül vagy vele szemben használja! – ugyanis ez teszi pusztasággá a teremtett lét állapotát.
Az ördög héber neve sátán = vádló. Isten angyalnak teremtette, aki test nélküli intelligens és akarattal rendelkező személy, de föllázadt Isten ellen és szabad akarattal elszakadt tőle. Működésének lényege minden jónak a tagadása és rossznak való feltüntetése: ebben valósul meg Isten elleni lázadása. Célja, hogy az embert is abba a kárhozatba vigye, melyet ő szabad akarattal választott; ennek érdekében Isten előtt mindig vádolja az embert, rossznak és önmagához hasonlónak mondja.
Jézus pedig közbenjárónk az Atyánál, aki így jött a világba: „Istenem, íme itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat." Mindvégig vállalta az Atya és a bűnös emberiség közti távolságot, ezt az ördögi kísértésben zajló életet, és a próbát megállta, hűséges maradt Atyához a pusztában is, a szenvedésben is, így teljes győzedelmet aratott a sátán felett. Ezért mondta apostolainak: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.
3. Az Isten Fia győzelmében részesülünk, ha szívünkbe fogadjuk, és megvalljuk, hogy Jézus az Úr. (Róm 10,8-13) A Krisztusban hívő közösségnek, az Egyháznak Isten a pusztában készített helyet. A Jelenések könyve szerint az Egyház a pusztában elrejtőzve él Krisztus második eljöveteléig, akkor ő véget vet a sátán hatalmának (Jel 12,6. 14). Addig is a sátán kísérteni és üldözni fogja, azokat akik megtartják Isten parancsait és kitartanak Jézus tanúsága mellett.
A sátán megkísértette Jézust, az Isten Fiát, és annál inkább körülöttünk is settenkedik. Életünk a próbatétel jegyében áll. Kísért a sátán, ahogy zaklatta a szenteket, Szent Péter is. Az apostol ezért figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben” (1Pt 5,8k). Jézus gondoskodott rólunk és elküldte a Szentlelket, hogy az ő segítségével tudjuk visszautasítani hazug kísértéseit.
A gonosz arra indít minket, hogy önmagunkat állítsuk a középpontba és ne Istent, vagy utána a házastársat, a gyermeket, az embertestvért. Az anyagi javak megszerzését tartsunk fontosabbnak mint a lelki kincseket. A nagyböjti idő éppen azt a célt szolgálja, hogy odafigyeljünk saját lelkünkre! Többet imádkozzunk, böjtöljünk és tegyük a jót.
A túlzott önbizalom által is kísért a sátán. Az uralkodási és birtoklási vágy felkeltésével elhomályosítja annak tudatát, hogy Isten az egész világ ura, és őt illeti meg a dicsőség.
Jézus az Atya akaratát teljesített, és húsvét hajnalán olyan hatalmat, dicsőséget kapott a mennyei Atyától, hogy Jézus nevére meghajol minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.
A nagyböjtben törekedjünk Jézus pusztai életét élni, akkor képesek vagyunk ellenállni a rossznak, és tudunk engedelmeskedni Istennek, aki megdicsőít minket is. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése