C. S. Lewis
(1898-1963) huszadik századi író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológiai művek írója, a modernkori gyermek-fantasy megalkotója írta: „Hogyan érhetjük el, és hogyan kerülhetjük el Istent?
Kikerülni őt? - a mi korunkban rendkívül egyszerű. Kerüld a csendet, kerüld a
magányt, kerülj minden töprengést ... De figyelj jól oda a pénzre, sexre,
karrierre, egészségre – mindenekelőtt – saját panaszaidra. Bömböltesd rádiódat.
Sodródj a tömeggel ... Elérni
Istent? - ehhez sokkal kevésbé tudok kész recepteket ajánlani. Ennek oka, hogy
én sohasem kerestem Istent. Fordítva történt. Ő volt a vadász – legalábbis
nekem úgy tűnt – én pedig a szarvas. Becserkelt, mint egy indián, célzott és
tüzelt. És én örökre hálás leszek azért, hogy így esett meg első – tudatos –
találkozásunk.”
Mózest is az égő csipkebokor kíváncsivá teszi. Amikor megtudja,
hogy Isten van jelen, tisztelet és félelem támad szívében. (Kiv 3,1-8a. 13-15)
Isten levéteti vele saruját is, mert Isten üzenetét kell majd tolmácsolnia a
fáraónak is, meg a népnek is, ezért azt is megmondja, hogy mi a neve. Én vagyok,
aki mindig ott van, ha hívják, segítségét kérik, akit senki sem keres hiába.
Most is megjelenik, mert népének szüksége van hatalmas erejének megmutatására.
Isten valóban ott volt a zsidókkal a pusztában és olyan javakat adott
választottainak, melyek az újszövetségi javak eléképe volt – írja Szent Pál.
(1Kor 10,1-6. 10-12) A „lelki” jelző az étel, ital és szikla mellett a kegyelmi
ajándékra is utal, amelynek tejességét Krisztus adta meg.
Benne jelen van Isten közöttünk és
mindnyájunkat megtérésre hív, mert az ítélet mindenkit utol fog érni. (Lk
13,1-9) Jézus együttérző, nem mondja bűnösebbnek Pilátus áldozatait, sem a Siloám
tornya agyonzúzta embereket, hanem tanuljunk mások váratlan halálából, hogy meg
kell térnünk és készen kell állnunk az ítéletre. A fügefa példázata Isten
könyörületét, irgalmát mutatja be a botladozók iránt. – Az első
világháború idején, 1915-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat Romain Rolland.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú lesz a háború és megszakadt minden
kapcsolat a katonák és családtagjaik között, ekkor Genfbe ment és a háború
végéig a Vöröskereszt keretében a levélválaszoló ezerkétszáz önkéntes között
dolgozott. E szervezetnek ajándékozta a díj összegét, amely naponta ötvenezer
levelet osztályozott, továbbított, megválaszolt, hogy a hozzátartozók valamit
megtudhassanak szeretteik sorsáról. Az ukrajnai menekültek segítőire hasonlóan
tekintünk. De próbáljuk értékelni, hogy a történelemben Jézus értünk jött
közénk, hogy jelenlétével és áldozatával kiszabadítson a bűnök szakadékából,
amelyet gonosz vágyainkkal építettünk szívünkben. Most éljünk a Jézus adta szabadulás
lehetőségével, mert „irgalmas a mi Urunk, Istenünk: könyörületre hajlik szíve.”
Ez a Nobel-díjnál is nagyobb érték, csak bűnbánattal induljunk el Jézushoz.
„Tartsataok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” Mt 4,17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése