Az Atya és a Fiú szeretete a modell

Akiknek kisgyerekeik vannak, azok tapasztalják minden szakértői tanács nélkül, vagy akik nagycsaládban nőttek fel – belátják mennyire fontos volt, hogy a szülők egyrészt élénken kimutatták szeretetüket irántuk; másrészt, hogy a szülők egymás iránt is kifejezték szeretetüket. Mindez jó hatással volt és van a gyermekek egész életére, intelligenciájára, felnőttkori viselkedésére, ha szeretgetésben és a szülők szeretetében nőttek/nek fel. Minden szülő legfőbb vágya – bár a nevelési stílusok a személyes értékrend szerint különbözőek –, általában céljuk ugyanaz: a gyermeke boldog legyen. A jó szülő igyekszik napjainkban tapasztalt szélsőségek közötti arany középúton egyensúlyozni, bár a gyeplőt lazán tartja, de nem enged meg mindent gyermekének, hanem korlátokat is állít. Minden gyereknevelési szabálynál és kipróbált módszernél fontosabb a szülői szeretet. A szeretet éreztetése, a babusgatás, az érzelmek kifejezése a gyerek boldogságának kulcsa. Azt már igazolták, hogy a feltétel nélkül szülői szeretet magasabb önbecsülést, jobb iskolai teljesítményt, mélyebb szülő-gyerek kommunikációt, kevesebb viselkedési és pszichológiai problémát eredményez. Akik sok szeretetet tapasztalnak meg kiskorukban, azok élménye csökkenti majd a stressz-szintjét. 

Jézus is a szeretetre utal: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.” Amint az Atya és a Fiú bensőségesen ismeri és szereti egymást, úgy alakul ki bensőséges ismeret és szeretet Jézus és nyája között. (Jn 10,27-30) Ő ismer bennünket, ahogyan csak a legtisztább szeretettel ismerni lehet. Ez a szeretet nem homályosítja el a tisztánlátást, viszont megadja az ismeretnek azt a mélységét, amit csak a szeretet adhat meg. A pásztor és a nyáj között életközösség alakul ki. 

Jézus nagypénteken életét áldozta értünk, és ezáltal az ő tulajdona lettünk. Senki nem ragadhat ki bennünket a vele való közösségből. Csak saját magunk válhatunk hűtlenné. Jézus a szentmisében tanításával és az Eucharisztiával erősíti egységünket. Ő mibennünk, mi őbenne, életközösség leszünk. János apostol minden nemzetből, törzsből megszámlálhatatlan sokaságot látott, akiknek kezében ott a győzelemi pálma, és lelki állapotukat jelzi a fehér ruha. (Jel 7,9. 14-17) Ők a bűnbánat, megtérés és a keresztség által újjászülettek. Hűségük jutalmául Isten gondoskodásában részesülnek. 

Pál és Barnabás a pizidiai Antiochiában kijelentik, hogy őket az Úr a pogányok üdvösségére rendelte. (ApCsel 13,14.43-52) Amikor a pogányok ezt meghallották, megörültek és dicsőítették az Isten tanítását és hittek is, akik az örök életet elfogadták, hogy Isten jelenlétében lehet élni.

 

„Én vagyok a jó Pásztor, ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem.” Jn 10,14.