Elsőáldozók I. csoportja 2022. május 1-jén

Kedves elsőáldozók, szülők, keresztszülők, rokonok és hívek!

Az elsőáldozás azt jelenti, hogy mostantól a szentmiséken áldozhattok, ha erre felkészültetek. A II. vatikáni zsinat után 1983-ban megjelent hatályos egyházjog szerint gyermekek áldozáshoz bocsátása csak akkor megengedett, ha: 1. gondos fölkészítésben részesültek; 2. kellő ismerettel rendelkeznek; 3. képességük szerint felfogják Krisztus misztériumát, s az Úr testét hittel és áhítattal tudják magukhoz venni; 4. előzőleg szentségi gyónáshoz járultak (913.k. 1.§, 9l4.k.).

Kedves elsőáldozók!

1. Gondos felkészítésben részesültetek, amikor szüleitek megtanítottak imádkozni, elhoztak a templomba. Hitoktatásban részsültetek az óvodában, iskolában, és kellőképpen a plébánián. Értitek és tudjátok, hogy azért jövünk szentmisére, mert szeretjük Jézust.

A szentmisén úgy veszünk részt, hogy imádkozunk, énekelünk, hallgatjuk Jézus tanítását és áldozunk. Ezért nagy ünnep nektek és nekünk ez a szentmise, mert ma teljes lesz a szentmisétek.

Megtanultuk, hogy mindenki áldozhat, aki szereti Jézust és felkészült a szentáldozásra testileg és lelkileg. Testileg készültetek, mert ünneplőbe öltöztetek és az áldozás előtti böjtöt is megtartottátok. Lelkileg a tegnap felkészültetek, mert szentgyónást végeztetek. Most pedig itt vagyunk a családegyház oltára körül, mely fölött itt van az üveg kupola, az égre nyíló ablakszem. Ennek is üzenete van. A magasból beáramló fény világítja meg a templom belsejét, főleg az oltárt. Arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztus a Fiúisten értünk emberré, testvérünkké lett, hogy ne féljünk a mennyei Atyától. Isten és az emberek közti távolságot megszüntette. Így tesznek a felnőttek is a kisgyerekekkel: lehajolnak és karjukra veszik, magukhoz emelik, hogy egymás mellett, egy szinten legyen az arcuk, a tekintetük és ne féljenek.

2. Jézus Betlehemben jött közénk, Názáretben nevelkedett, hozzánk hasonlóan élt, a bűnt kivéve. Tanítása és tettei igazolták istenségét. Hogy szavának isteni ereje van, ezt az apostolok számtalanszor megtapasztalták. A csodálatos kenyérszaporításkor megáldotta az 5 kenyeret és a 2 halat, majd megtörte és kezükbe adta, hogy osszák ki a letelepedett népnek. A tanítványok kezében történt a csoda, mert törték és adták a kenyeret és a halat, de kezükből nem fogyott el. Csak a férfiak 5000-nél többen voltak. Jézus a kenyérszaporítással is közösséget teremtett. A tanítványokat elküldte a bárkával, ő a népet elbocsátotta és éjszaka imádkozott. Hajnalban a vízen járva a tanítványok után ment. Megmutatta, hogy nemcsak a kenyér fölött van hatalma, hanem saját teste fölött is.

A kenyérszaporítás másnapján, Jézus az Oltáriszentségről beszélt, vagyis önmagát adja nekünk. Ezt mondta: Az én testem étel és az én vérem ital. Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét nem lesz élet tibennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon. Jézus teljesítette ígéretét az utolsó vacsorán. Szentségi módon adta nekünk önmagát a kenyér és bor színében, mert végtelenül szeret minket.

Amikor kisbabával játszanak a szülők ilyet is szoktak mondani: „Úgy szeretlek, majd megeszlek!” Ezzel a mondással azt közlik, hogy őt végtelenül szeretik. Jézus is végtelenül szeret, ezért önmagát adta nekünk az utolsó vacsorán, a kereszten és húsvétvasárnap az emmauszi tanítványoknak. Az ő keresztáldozata a szentmise, amit övéira bízott: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Amikor megcselekedjük a szentmisét, akkor Jézus szeretetének légköre úgy ölel körül bennünket, mint a levegőóceán, az atmoszféra a földünket.

3. Az apostolok Jézus mennybemenetelét és a Szentlélek eljövetelét követően a feltámadt Krisztus szeretetéről tanúskodtak. A jeruzsálemi templomba eljártak imádkozni és a Salamon-csarnoknál tanították a népet. Az apostolok által sok jel és csoda történt, a hívek száma gyarapodott. A sok hívő egy szív és egy lélek volt. A főtanács letartoztata és megtiltotta nekik a tanítást. Ők így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” A mai olvasmány a második júdeai egyházüldözésről szól. (ApCsel 5,27-32. 40-41) Ekkor a főtanács ismét megtiltotta az apostoloknak a tanítást. Ők így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbja fejedelemmé és Megváltóvá emelte…” Ennek hallatán meg akarták ölni őket, azonban Gamaliel védelmükre kelt. Így csak 39 bot ütést kaptak és szabadon engedték. Boldogan távoztak a főtanácsból, hogy Jézusért szenvedhettek.

A Jelenések könyve a mennyei istentiszteletet írja le, melynek középpontjában a feltámadt Jézus áll, akit megöltek és él (Jel 5,11-14). A világmindenség Isten szeretetét, dicséretét zengi, mert Jézus  megvalósította az Atya örök tervét. Az evangéliumi szakasz a feltámadt Úr egyik megjelenéséről szól a Tibériás tónál. (Jn 21,1-19) A csodálatos halfogáskor, Jézus megvendégeli apostolait. Ekkor alkalmat ad Péter apostolnak, hogy háromszori tagadását tegye jová hármas szeretet vallomásával, és az Egyház főpásztorává tette. Péter apostol vallomása igazolja, hogy nincs bűn, amely bocsánatot nem nyerhetne. Ezután hűséges maradt Jézushoz, még a kereszthalálba is követte Őt.

Kedves Elsőáldozók!

4.    Jézus ünnepi lakomája a szentmise. Az oltár az utolsó vacsora asztala, megvan terítve. Jézus minket is meghívott asztalához. Boldogok vagyunk, mert Jézus, az Isten Báránya hívott meg. Amikor méltóan áldozunk, Ővele egyesülünk, Ő bennünk lesz és mi Őbenne. Így Krisztus hordozók leszünk, amikor szétoszlik testünkben az ő teste és vére. Szent Péter tanítja, hogy az isteni természet részesei is leszünk. Ő növeli bennünk az isteni szeretetet, a kegyelmet, erőt ad a jóra és oltalmaz a bűnök ellen. A legfőbb gyümölcse a szentáldozásnak, hogy Jézus megőriz az örök életre és feltámaszt az utolsó napon.

5. Jézus amit mondott az igaz. (Benedek, állj fel! – az emberi szónak is ereje van.) Jézus szavának isteni ereje van: a beteg azonnal egészséges lett, a halott Lázár pedig életre kelt.

A különböző korokban Jézus az Oltáriszentség által egyes emberekkel kivételezett, hogy hitünket erősítse az Oltáriszentség iránt. Ilyen volt: Folignói Szent Angéla (+1309), aki 12 évig csak szentáldozással élt. Flüei Szent Miklós (+1487) Svájc védőszentje, aki 20 évig csak a szentáldozással élt. Boldog Emmerich Katalin szerzetesnő, aki attól a pillanattól kezdve, hogy a szent sebeket megkapta (1812. augusztus 28.), egészen haláláig (+1824. február 9.) többé nem vett magához szilárd ételt, kivéve a Szentostyát. Neumann Teréz (Konnersreuth, 1898. ápr. 8. – 1962. szept. 18.) stigmatizált, 1922 karácsonyától 40 éven át testét csak a napi szentáldozás táplálta egészen 1962. szeptember 18-án bekövetkezett haláláig. Marthe Robin (1902–1981) 1930. október 4-én részesül a szent sebhelyek kegyelmében. Ettől kezdve péntekenként átéli Jézus szenvedését, s 51 éven át nem tud se enni, se inni – csak az Oltáriszentség a tápláléka. Az orvosok vizsgálták és nem találtak életben maradását igazoló természetes magyarázatot.

Kedves Elsőáldozók! Ezeket a példákat azért említettem, hogy higgyétek: Jézus van jelen az Oltáriszentségben, aki örök életet ad és feltámaszt az utolsó napon. A szentáldozás után KIK-kelünk! Mit jelent a KIK-elés? – Köszönöm, ígérem, kérem. Ma köszönjük meg életünket, családunkat, rokonainkat. Ígérjük meg, hogy Jézus tanítása szerint élünk és áldozunk. Kérjük, Jézust, hogy segítsen ígéreteink megtételében, segítse családunkat, rokonainkat, adjon békét és örömet a világnak. Ez jó hír. Mit is jelent? (Mondva és tapsolva.) – Jó hír, örömhír, evangélium! Most a 4 evangélistát soroljuk fel (mondva és tapsolva). Végezetül a 12 apostoltis mondva és tapsolva. Gondolom,  most mindenki felébredt, hogy a keresztségi fogadalmat tudjuk közösen megújítani. Ámen.