A szenvedés Isten tervében - 12.C.

A szenvedést az Ószövetség és más népek gyakran átokként, bűntetésként fogták fel.  Az  Újszövetségben pedig a keresztény ember Jézus Krisztuson keresztül nézi és el tudja viselni. Ezért nem nevezhető sztoikusnak, aki a szenvedést méltósággal viseli. A sztoikusok szerint az élet célja a jó lelkiállapot, amely a lelki nyugalomban és a szenvedésmentességben van. Ezt úgy lehet elérni, ha összhangban él a természettel. Hogy erre képes legyen valaki, ismernie kell a természet törvényeit. Ugyancsak a jó lelkiállapotot célozza az igazság ismerete, amiért szükség van a logikára. A nem keresztények filozófiája ez. 

A Biblia komolyan veszi a szenvedést, nem akarja lekicsinyelni, mélységesen szánakozik rajta, és rosszat lát benne, aminek nem kellene léteznie. A panaszok és jajkiáltások hatalmas hangversenye szólal meg a Szentírásban, amelytől csak a Messiástól vártak megszabadulást. Az Ószövetség nem ismeri az önkéntes, aszkétikus és szentpáli értelemben felfogott szenvedést. Mégis a prófétáknál felsejlik, hogy a szenvedésnek közbenjáró és megváltó értéke van. Izajás az Úr szenvedő szolgájáról szólt, Zakariás az Úr napjának elbeszélésével kapcsolatban egy titokzatos “átszúrtról” jövendöl, aki miatt gyász lesz Jeruzsálemben, s aki által megtisztulnak a bűntől és tisztátalanságtól (Zak 12,10-11. 13,1), és Isten kiárasztja az irgalom és az imádásg lelkét. János evangélista ezt a jövendölést Jézusra alkalmazza (Jn 19,34-37). 

– Jézus minden fontos tette előtt imádkozik. Ez azt jelenti, hogy valami teológiailag fontos fog bekövetkezni. Egy ilyen imádság alkalmával megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” (Lk 9,18-24) A többség véleménye, hogy próféta. Jézus ekkor őket kérdeztet:  „Hát ti kinek tartotok engem?”  

Péter, a tanítványok szószólója válaszol: „Az Isten Fölkentjének.” Azaz, Jézus a Messiás, akinek van hatalma megmenteni másokat. Ekkor Jézus megparancsolta, hogy ezt ne mondják el senkinek, mert neki sokat kell szenvednie – „elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” 

A Jézussal szemben egyre mélyülő ellenállás mögött Isten terve áll, és Jézus igazolása a feltámadásban teljesedik ki. Jézust, a Messiást új nézőpontból kell látni, a kereszt szemszögéből.

Ezután Jézus mindenkit meghív naponkénti követésére, elkötelezettséget vár az Isten ország terjesztésére szóban és tettben. Pál apostol rámutat, hogy Isten terve szerint az emberiség a hit és keresztség által menekül meg. (Gal 3,26-29) A keresztség a hit szentségi kiegészítője, az a rítus, ami által az ember eléri a Krisztussal való egységet és kinyilvánítja áldozatvállalását. 

Azzal, hogy a Szentlélek által beoltódtunk Krisztusban, nagykorúak lettünk: már mellékes, ami a kinyilatkoztatás gyermekkorához tartozott, mert az istengyermekségben feloldódnak a különbségek is.

 

„Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és követnek engem.” Jn 10,27.