Zarándokút Czestochowába 2022.VI.19-24.

Zarándok Testvéreim!

Első közös szentmisénket tartjuk Sátoraljaújhelyen a Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvény-központ kápolnájában. Zarándokúton vagyunk a lengyel nép szívéhez, a Fekete Madonnához.

Utunk céljáról talán a legszebben Sík Sándor írt: Az Andocsi Máriához című versében. Ebből idézem az első és utolsó szakaszt:

„Koldusboton, törött mankón
Jövünk Búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján,
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,

hozzád ver a veszedelem,

Boldogságos asszony!

**

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért,
Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz–parton,
Három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.

Zarándok testvéreim! Most jámbor zarándokúton vagyunk. Ha életünket tekintjük, akkor mindaddig zarándokúton vagyunk, amíg meg nem érkezünk Istenhez. Elmondhatjuk, hogy a zarándoklás egyidős az emberiséggel. Már az Ószövetség ősi zarándokhelyei Betel, Gilgál, Siló, majd Jeruzsálem vonzották a híveket, ahová egész Izrael elzarándokolt, hogy az Úr jelenlétében megerősödjék. A Zsoltárok könyvében külön zarándok zsoltárok vannak (főleg a 119–133.)  azokban zengték: „Boldog ember, akinek te vagy erőssége és zarándok útra indítja szíve” (Zsolt 84,6).

1. Ki is a zarándok, a peregrinus? A most idézett zsoltárban benne találjuk a választ: a zarándok, aki Istennel akar találkozni, hogy megerősödjék!

A zarándok szoros értelemben szent helyet egyénileg vagy közösségben, lelki szempontok miatt fölkereső hívő, aki célját elérve hazatér; de tág értelemben a zarándok az országokon gyalog áthaladó, jószándékú idegent is jelent. Szinte minden vallásban megtalálható a zarándoklás, alapja a minden emberben meglévő vágy olyan helyek után, ahol a termfölötti világgal közvetlenebbül találkozhat.

2. Az újszövetségi zarándok szoros értelemben szent helyet keres fel: kegyhelyet, búcsújáró vagy zarándokhelyet keres fel.

a) A kegyhely az a templom vagy szent hely, ahová egy csoda vagy történelmi vonatkozás miatt hívők sokasága zarándokol az egyház jóváhagyásával. A kegyhelyeken bőségesebben kínálják fel a hívőknek az üdvösség eszközeit, Isten igéjének buzgó hirdetésével, a liturgikus élet megfelelő előmozdításával, főleg az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság jóváhagyott formáinak ápolásával. 

b) A búcsújáró hely, ahová tömegesen zarándokolnak, amelynek látogatásával búcsú nyerhető. A búcsújárás alkalom az elmélyedésre, imádságra, bűnbánatra, ájtatos tettekre és beszélgetésekre. Erőpróbája a testnek és a léleknek a gyaloglás, utazás, egymással törődés, éjszakai virrasztás, térden csúszva az oltár vagy kegykép megkerülése és más fáradalmak által. A nép egyik legnagyobb közösségi élménye.  

c) A zarándokhely az a szent hely, ahol Isten vagy valamelyik szentje megnyilatkozott, és ahol a hozzá folyamodók segítséget kapnak.

3.  A kereszténység történetében a 4. századtól a híveket először a Szentföld vonzotta. A mi Urunk Jézus Krisztus életéhez kapcsolódó helyek felkeresése, az események átélése. Majd az apostolok működési vagy ereklye őrzési helye. Így keresték fel Szent Péter és Pál apostolok sírját Rómában, Szent Jakab sírját Compostellában. Vannak kegyhelyek, melyek a Mária-tisztelet jegyében alakultak ki pl. Aachen, Altötting, Loreto, Mariazell és a magyar kegyhelyek egy része.

A 11. században kezdődtek a csoportos zarándoklatok: Franciaországból a St-Vanne-i apát 700 társával kelt útra, köztük lovagokkal, kik szükség esetén megvédték őket. A nagy német zarándoklatot, közel 12.000 fős zarándokcsoportot 1064-ben Günther bambergi püspök vezette Magyarországon át, Bizáncon keresztül Jeruzsálemben.

A középkorban a zarándokok kezükben embermagasságú, gömbös keresztben végződő un. zarándokbotot, fejükön széleskarimájú zarándok kalapot viseltek, amit elöl felhajtottak. Gyakran rátűzték a zarándokjelvényt, amit emlékül és a zarándokhely látogatásának igazolásaként vittek magukkal haza. 

Bő köpenyt, térdig felhajtott ruhát viseltek, és kagylót vagy kulacsot vittek magukkal. Indulás előtt megáldották a zarándokok ruházatát is. Útközben kolostorokban és zarándokházakban pihentek meg. Egy napi járásnyira zarándok- vagy szálláshelyek várták őket, és elláttásukban segítették.

Szent István a magyar zarándokokról gondoskodott, zarándokházakat építtetett Jeruzsálemben, Rómában, Konstantinápolyban és Aachenben.

A középkor szentjeinek sírjai is erős vonzerőt gyakoroltak a hívekre, mint pl. Szent István király sírja Székesfehérváron, Szent Lászlóé Nagyváradon, Remete Szent Pál teste Budaszentlőrincen vagy Kapisztrán Szent János sírja Újlakon.

4. Zarándokútra jámborságból fogadalomból vagy vezeklésből indultak. A zarándoklatnak ez a két változata alakult ki:

- amikor a jámbor hívő buzgóságból keresi föl az Úr Jézus, a Szűzanya és a szentek életének, illetve ereklyéik őrzésének a helyeit. Magyarországon Fejéregyháza (Óbuda), Kalocsa, Lőcse, Máriagyüd, Máriavölgye, Mátraverebély-Szentkút, Máriaradna kegyhelyeket. 

- kényszerzarándoklat: súlyos bűnök levezeklésére az egyházi és világi hatóságok által előírt zarándoklat, mely egy vagy több, meghatározott távoli kegyhely fölkeresésére kötelezte a vétekest. Főként a középkorban, az ír, angolszász monasztikus hagyományban élt.

A kiközösítés alóli feloldást feltételeként szerepelt a kényszerzarándoklat.  Hazatérve a zarándok átadta a zarándokhelyen kapott igazolást, s ezzel fejeződött be vezeklése.

Megtérő eretnekeket az inkvizíció kötelezte kényszerzarándoklatra, és 1–3 hónapon belül el kellett indulni. A zarándok menlevél értékű penitencia-levelet kapott, amelyben pontosan le volt írva, mit kell tennie a zarándokhelyen. A római vezeklés 15–40 napig tartott.

Magyarországon a vezeklésből kiszabott zarándoklatok céljaként kijelölt búcsújáró helyek között általában Róma, Bari, Aachen, Santiago de Compostela, Szent Patrik purgatóriuma, Mariazell szerepelt. (Homoródkarácsonyfalvi Tamási vagy Tamásó Márton esete, Tar Lőrincs pokoljárása, Krizsafánfi György, Nagy Lajos vitézének zarándoklása Szent Patrik-barlangban.) A külföldi zarándoklatok kijelölt célállomásai között szerepelt Nagyvárad Szt Péter és Pál-temploma is.

A zarándoklat ma is kedvelt vallásos megnyilvánulási forma – gondoljuk a csíksomlyói pünkösdi búcsúra –, ahol katolikusok és  katolikus gyökerű keresztények pünkösd szombatján tanúságot teszünk a magyar nemzet egységéről. Ahol a Szentlélek felszítja bennük az istenszeretetet, feltárja előttünk Isten belső életét. Megnyit, közlékennyé tesz az emberek felé és arra képesít, hogy mi is beszéljünk az Isten csodás tetteiről, irántunk való szeretetéről. Átalakít minket, mint az apostolokat és fölébreszti a közösségi érzést, növeli a vallásosságot, megismerjük az áldozat erejét, és képessé tesz a kiengesztelődésre.

Most a zarándoklat elején egy ismeretlen szerző szövegét idézem:

Vers a zarándoklatról, ami az El Camino egyik állomásán olvasható:

Aki rohan, azt az idő szorítja,
Aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut,
Aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik,
Aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít.
Aki zarándokol, teljessé lesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik,

Aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik,

Aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan,

Aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van.

Kedves Zarándokok! Segítsen minket a Fekete Madonna, hogy igazi zarándokokká váljunk, akik a legjobb úton vannak. Nagyon remélem, hogy nem állunk meg csupán az élményeknél, hanem a zarándoklatról hazatérve, kipihenve a testi fáradalmakat,neki látunk gyógyítani családjaink, közösségeink, nemzetünk, társadalmunk sebeit. Egy ilyen zarándoklat reményt ad, nemcsak nekünk, akik részt veszünk a zarándoklaton, hanem azoknak is, akik zarándoklatunk gyümölcseit megtapasztalják. Ámen.