1849. augusztus 11-én
Görgey haditanácsot tart Aradon, ahol egyhangúlag határoztak: le kell tenni a
fegyvert. Görgey levélben azt írja Rüdiger orosz tábornoknak, hogy csak az
oroszoknak hajlandó magát megadni, mert bízik a cár nagylelkűségében: az ő
számos derék bajtársát az orosz cár nem fogja egy bizonytalan sorsnak, és a
magyar nemzetet az osztrákok szilaj bosszúvágyának védtelenül kiszolgáltatni. Megjegyezte:
„Talán elég lesz, ha egymagam leszek annak áldozatja.”
 |
| A Bohus-asztal |
Augusztus 12. vasárnap, Görgey az
Aradtól 20 km-re levő Világosra ér. Délben Bohus János kúriájában fogadja
Rüdiger orosz tábornok vezérkari főnökét Frolovot. Megtárgyalják a
fegyverletétel helyét és időpontját.
Hétfőn, augusztus 13-án, Görgey érdeme, hogy a magyar szabadságharc nem
fejvesztett bomlással fejeződött be, hanem harmincezer magyar katona
fegyelmezett, szomorú, de ünnepélyes együttlétével.
 |
| Bohus kastély |
A katonák a búcsúzás közben
sírtak, és megcsókolták csapatzászlójukat. Görgey utoljára még ellovagolt
hűséges katonái előtt, az ugyancsak lovon érkező orosz Rüdiger gróf tábornokot
és törzskarát fogadva. Drozdov orosz főhadnagy így írja le: Amint a gróf
eltávolodott, Görgey a lovával serege elé lépett, hogy utoljára köszöntse
seregét, de egy hangot sem tudott kipréselni magából. Végül tompa zokogás tört
fel melléből, mire az egész hadsereg levegőeget betöltő »Éljen Görgey!«
kiáltással, könnyezve válaszolt vezérének, kihez őszintén ragaszkodott. Az
egyik tiszt előrejött, hogy a többiek nevében szóljon volt tábornokához, de
csak annyit tudott kiejteni: »Isten veled, Görgey!« – »Isten veled, Görgey!« –
ismételte az egész hadsereg”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése