Kinek, minek vagy a rabja?

2023. augusztus 1-6. között Lisszabonban megrendezésre kerülő Ifjúsági Világtalálkozó tizenhárom védőszentjének egyike Boldog Potrugáliai Johanna királylány, aki a kolostorbeli életet részesítette előnyben a koronával szemben. Az evangéliumban Jézus megismétli a tanítványság követelményeit, amely jórészt egyedi, Szent Lukács sajátja. (Lk 14,25-33) E szakasz a teljes, a maradéktalan odaadást emeli ki a tanítványok részéről, amely felülmúlja a családi köteléket is. A toronyépítő és a hadba vonuló király példázata a cselekvés előtti megfontolás szükségességére összpontosít. Akik követni akatják Jézust az úton, azoknak fel kell mérniük, mi ennek az ára. Ebben példakép V. Alfonz portugál király leánya is. A szép és jóságos Johanna (1452-1490) kezére többen is pályáztak. Így XI. Lajos francia király fia, továbbá Miksa osztrák főherceg, a későbbi császár és III. Richárd angol király. Atyja értésére adta, nagyon szeretné, ha a három uralkodó valamelyikének nyújtaná a kezét. De Johanna másra vágyott. Egyik nap jó alkalomra várt és így szólt atyjához: „Atyám, tudom, lehetnék császárné, királyné. De ma lelkem eléállítottam kérőimet, s megkérdeztem  őket egymásután: »Vajjon sohasem fogod szívem megszomorítani?« S mintha mind azt válaszolták volna: »Az életben nem, de életed utolsó órájában igen, akkor hullani fognak könnyeink.« Ekkor megjelent előttem egy negyedik kérő, aki nincs az eddigi kérők névsorában feljegyezve. Azt mondta nekem: „Hercegnő, válassz okosan. Kezemet nyújtom neked én is, akinek szintén van birodalmam és koronám; én vagyok az egyetlen, aki sohasem halok meg és aki a halálban sem hagy el téged.” – Most atyai szeretetedre kérlek, mondd meg leányodnak, kit válasszak!” 

Erre Alfonz megindultan ölelte keblére leányát s így szólt: „Johanna, drága gyermekem, válaszd az örök királyt!” És a hercegnő a domonkosrendi apácák kolostorába lépett, mint 200 évvel korábban Árpád-házi Szent Margit. Jézus mércéje szerint a bölcs ember minden földi értéket relatívnak tart, mert egyszer minden el fog múlni. Krisztusért érdemes mindent feláldozni, így tettek a szentek. 

Gárdonyi Géza Isten rabjai című művében Árpád-házi Szent Margit életét dolgozta fel, egy kertész fiú, Jancsi fráter szemszögéből. Szikárdusz fráter a hévizi malomnál a bársonyos süveges lovagokról mondta: 

- Látod, a pompa rabjai. Jancsi utánuk bámult. 

- Mindenki rab-e? - kérdezte félénken. 

- Mindenki - bólintott Szikárdusz. (...) 

- Mink is rabok vagyunk-e? 

- Mink is. 

- Mink kinek a rabjai vagyunk? 

- Isten rabjai fráterkám. 

Szent Pál a megkeresztelkedett rabszolga, Onezimusz érdekében ír Filemonnak, mert ő is testvérünk Krisztusban. (Fil 9b-10. 12-17) Ezt is felismerni akár Isten akaratát, valóban Istentől adott bölcsesség. (Bölcs 9,13-19) Ezért kérjük mi is a Szentlélek megvilágosító kegyelmét.

 

„Ragyogtasd szolgád fölé arcodat, végzéseidre taníts meg engem!” Zsolt 118,135.