Virrasszatok!

Ádvent 1. vasárnapja van. A latin adventus, eljövetel szóból származik. Az egyházi év első része, a karácsonyt előkészítő időszak. A mai római liturgiában a december 25. előtti 4 vasárnap és a közéjük eső 18-24 hétköznap. Az 5. században karácsony előterébe került az ádvent. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. Az írországi kolostori liturgiában az ádvent az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott, s ezt hozták magukkal az ír misszionáriusok. A középkorban a 4 vasárnap további jelentéssel bővült, az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el, és készülni kell az eljövetelére. 

Az ádvent kiemelkedő napjai a 3., Gaudete vasárnap és a december 17-24. közötti hét. Az Úr eljövetelére bűnbánó lélekkel készülünk, ezért a liturgia színe viola. Az oltárokat nem díszítjük virággal, viszont az adventi koszorú megengedett. Régebben az ádvent böjti idő volt, ezért két napos (szerdai és pénteki) böjtöt tartottak, és az ádventi időszak alatt zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak. Az ádvent hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Európa szerte a hajnali mise, a roráte jelenti és az Ó-antifónák, Szűz Mária tiszteletére, amit fehér színben végzünk. 

Az evangélium kezdetén csengetéssel és harangszóval adunk jelet az éberségre. Az éberség és a virrasztás az új kötődések kialakulását is jelenti, előretekintést, átlépést a napi foglalatosságok között egy új világba, a megváltott lét titkába. Izajás próféta messiási jövendölése Jeruzsálem jövendő dicsődségét szemlélteti azzal, hogy minden hegynél magasabb hegyen áll majd a templom, a Szentlélek temploma – ami az Egyház, ahová a nemzetek térnek. (Iz 2,1-5) Fogékonyak lesznek a népek az Úr tanítására, utait és ösvényeit keresik, az Úr világosságában akarnak járni. 

Jézus magát útnak, igazságnak és világosságnak nevezte, hiszen benne jelent meg, hogyan kell az életre vezetően élni. Az egyház koronkint változó igényekhez alkalmazza Krisztus örökérvényű példáját és tanítását. Jézusért a népek békében akarnak élni: beolvasztják ekevasnak kardjukat és sarlónak lándzsájukat. Ezt a békét Isten adja. „Isten nem adhat nekünk békét és boldogságot önmagán kívül, mert ilyen nem létezik.” (Lewis) 

A világ egykor látta Noé hajóját, ma pedig látja Péter hajóját, mely a bekövetkező isteni ítélet jele. (Mt 24,37-44) Az egyház, mint Noé épülő bárkája a szabadulás eszköze és az ítélet jele. Általa menekül meg mindaz, aki hisz. Az egyház, a megkereszteltek közössége, az a hely, ahol kibontakozik a világosság fiainak élete. (Róm 13,11-14) Mi átléptünk a kegyelem világába, Krisztust öltöttük magunkra, éljünk tudatosan, hogy az ítéletnapján gyermekének ismerjen az Atya.

„Urunk, üdvösségedet add meg nekünk.” (Zsolt 84,8)