Boldogságunk az Isten!

Már a karácsony ünnepére készülünk. Az olvasmányok mutatják, hogy Isten ennek a nagy misztériumnak a kezdeményezője. Nem mi kértük, még elképzelni sem tudtuk, egyedül ő volt a kezdeményező. Üdvösségünkért tette azt, hogy közénk érkezett, hogy kapcsolatba léphessünk vele. A neve valóban Emmanuel, velünk az Isten. 

- A vallástörténetben szinte minden népnél megtalálható, hogy tudakozódtak, előjeleket kértek Istentől. Ennek alapja a hit, hogy az Isten vagy istenek az igazmondók, az ártatlanok pártján állnak, és nem engedik, hogy az igazságra ne derüljön fény. 

A Biblia tanúskodik, hogy Isten is ad jeleket. A jel tulajdonképpen figyelemfelkeltő, kapcsolatteremtő eszköz. Ilyen jeleket adott Isten Noénak, a pátriárkáknak, Mózesnek. A húsvéti bárány vére volt a jel a zsidók ajtófélfáin, hogy az elsőszülöttekre lesújtó Úr angyala házaikat megkímélje. Az üdvtörténet nagy eseményei mind jelek. Sajátos jelek a prófétai cselekedetek. Isten jelen van, ha kell kezdeményez, jövőt ígérő jeleket ad. Az olvasmány erősen aláhúzza ezt az isteni kezdeményezést. (Iz 7,10-14) Izajás ezt mondta Acház királynak: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől!” Acház judeai király Damaszkusz fenyegetésével szemben Asszíria segítségét kéri Kr.e. 735 körül, ahelyett, hogy az Úrhoz folyamodna. Isten maga szólítja fel a királyt, hogy kérjen jelet. A király nem kér, nem akarja, hogy Isten közbelépjen. A király elzárkózására Isten még inkább kinyilvánította tervét és szeretetét: „Halljátok hát, Dávid háza! … Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” 

Először azt jelenti, hogy a királyi házban gyermek születik, s ezzel Isten biztosítja a jövőt, és kimutatja hűségét a Dávidnak adott ígérethez, még akkor is, ha a Dávid utódok hitetlenek. 

Másodszor a jel a Messiás királyra vonatkozik, aki Dávid családjából származik, akinek születése csodálatos lesz, s megvalósul benne az Emmanuel-gondolat: Isten velünk van. Ami Izajásnál ígéret, az Názáretben valóság lett. Az angyali üdvözletkor Szűz Mária jelet kér: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal válaszolt: „Lásd, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van…” Az evangélium a megígért jel beteljesedését mondja el: „Kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől.” (Mt 1,18-24) 

Szent József, igaz ember volt és méltatlannak ítélte magát, hogy társa legyen ennek  az áldott állapotban levő Szűznek. Míg ezen töprengett, megjelent az Úr angyala, és szavai után magához vette Máriát. Szent Pál minden kegyelmet Krisztushoz, az Isten Fiához vezet vissza. (Róm 1,1-7) Ő Dávid nemzetségéből származott: az Isten Fia, aki megváltásával lehetővé tette, többek legyünk emberségünkben és Istennel éljünk.

 

„Íme, anya lesz a Szűz, és fia születik. Fiának neve Emmánuel.” Mt 1,23