Szent János áldása: A János apostol ünnepén szentelt bor, az ún. jánosbor a 11. században bukkant föl, s a 12. században már a lovagi udvarokban búcsúzkodásnál, csatába indulás előtt itták. Ettől kezdve szokás volt, hogy az egyházban Szent János napján (dec. 27-én) elvégezték az új bor megáldását.
Szent János áldás szentírási alapjának tekintik Jézus Jánoséknak mondott szavait: meg tudjátok-e inni a kelyhet, melyet én inni fogok? (Mt 20,22.) A legenda szerint Szent Jánost többször ki akarták végezni. Volt amikor forró olajba dobták, de nem ártott neki, máskor italába mérget töltöttek. Ő pedig megáldotta a kezében levő mérgezett borral telt kehelyhet és kígyó bújt belőle vagy a pohár szétpattant. Részben ezért szerepel János apostol és evangélista attributumaként sokszor a kehely.
Német nyelvterületről a szertartás hozzánk is átkerült;
főleg a Nyugat-Dunántúlon és a német lakosságú városokban volt általános. A
pannonhalmi főapátságban régi időktől kezdve szokásban volt a borszentelés,
s az újbort e naptól itták. A bort termő vidékeken a nép is
szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás, rontás ellen használtak, a
boroshordókba öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés
legyen. 
A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket. A lakodalmakban pedig az elfogyasztott italok ne ártsanak a fogyasztóknak. Fojtsa el az ital ártalmát.
Búcsúzkodáskor, a társaság oszlásakor az utolsó ital bor a Szent János áldása. A Székelyföldön is mondjuk: „Igyuk
meg Szent János áldását!”
Krisztus Világa 2022. decemberi számának derűs oldalán olvastam:
Összevert ember támolyog este a sűrgősségi kórházba.
A doki szörnyülködve így szól:
- Magával meg mi történt?
- Nekem jött egy hattyú!
- Egy hattyú?
- Utána elütött egy ufó!
- Hm, egy ufó...
- Aztán oldalba csapott egy angyal!
- Aha értem. És utána?
- Utána kikapcsolták a körhintát...
Inkább Szent János áldást, mint a körhintát :-)
BÚÉK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése