Vízkereszt - Urunk megjelenése

 

Bevezető a szentmise kezdetén: A gyulafehérvári székesegyház szentélyét kívül domborművek díszítik. A szakemberek úgy tartják, hogy e domborművek a Szent István király építette székesegyházból valók. Ezek egyikén a háromkirály látható, akik alszanak, de fejük fölött a Messiást jelző csillag ragyog. Mivel álmukban utasítást kaptak, más úton tértek vissza országukba.

A megszólító Isten szavára, aki hittel válaszol, az már kapcsolatba kerül Istennel. Életén át fog ragyogni Isten jósága. Az első keresztények által is felragyogott Isten dicsősége, és évszázadok óta életük példája tovább világít, mint a napkeleti bölcseké.

A jelen világ pogányai és hitetlenjei is arra vannak rendelve, hogy Jézus Krisztusban társörökösök legyenek és részesedjenek Isten ígéreteiből. Megteszek legalább annyit, mint a főpapok és írástudók, hogy a kereső pogányoknak utat mutatok? Hitetlen környezetemben tájékozódási pont vagyok-e a Jézus Krisztust keresőknek? Örülök-e nekik? Van-e rájuk időm? Boldoggá tesz-e egy-egy megtérés? Katolikusnak lenni annyit tesz, mint az Istennel való bensőséges kapcsolatot minden emberre kívánni és közvetíteni.

Tartsunk bűnbánatot, hogy méltóképpen vehessünk részt a szentmisén.

Szentbeszéd 

Éljünk az igaz hit világosságában

Isten megvilágosító és hívó kegyelme minden korban és helyen, működik. Aki a gyulafehérvári székesegyház külső szemléléséig eljut, az előbb-utóbb az Egyházba is bejut. Bent minden további eligazítást megkap. Ott felismerheti, hogy Isten a történelem ura.

1. Az Úr dicsősége felragyog fölötted – ez a biztatás eredetileg Jeruzsálemnek szólt. (Iz 60,1-6) A romokban heverő Jeruzsálem felett annak dicsőséges helyreállításáról jövendöl Izajás próféta. Isten segítségének közeledését szívesen érzékelteti a világosság és a sötétség ellentétével. A világosságot Isten dicsőségének megjelenése árasztja. Az Ószövetségben ez a dicsőség egyenlő Isten erejével, mindenhatóságával, világfelettiségével és irgalmával. A próféta először a fogságból való hazatérésben látja Isten dicsőségének kinyilvánulását. Sötétség borítja a földet, homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr – kelj föl, vedd észre, mert elérkezett világosságod. Az Úr jelen van Jeruzsálemben, és mindenkit magához vonz dicsősége. Az Ószövetség tehát tudott róla és hirdette az eljövendő messiás-ország egyetemességét. De ez már előképe Isten jövőbeli nagy tettének, amellyel a népeket összegyűjti a Messiás országába. Krisztusban ragyogott fel Isten dicsősége minden nép számára és vonzza őket Egyházába, amelynek küldetése a világ végéig tart. Ehhez a nagy vonzáshoz, misszióhoz a napkeleti bölcsek látogatása adja a bevezetést.

2. Isten országa már megjelent, Keletről jöttek imádni a Messiás királyt. (Mt 2,1-12) A napkeleti bölcsek meghívása jelzi, hogy Isten a pogányokat felkarolta, mint egykor Izraelt. Láttuk csillagát – ezt hangoztatják a kereső, érdeklődő bölcsek. Más is látta a csillagot, de nem mindenkiben keltett érdeklődést. És nem mindenki indult miatta útnak. De a keletről jött vendégek, egyéniségek, bennük meg van az érték, ami a közömbös emberben nincs meg, éspedig a tüzes érdeklődés és áldozatkész hit. „Csak az összeszedett emberre mondható igazán: valaki. Csak hozzá lehet igazán szólni, és csak tőle lehet hiteles választ kapni. Mert figyelme a lényegre irányul. Együtt jár nála a képesség a felelősséggel. Életszerűség és nyitottság jellemzi” – írja Romano Guardini. Látták az Istentől kapott jelet, a csillagot és elindultak. Pedig mennyi józan szempont ellene szólt az útnak. De az út mellett szólt az Isten adta felismert jel. Mindezek, akár a későbbi események, az Isten kegyelme folytán beleépültek a napkeleti bölcsek istenélményébe. Útnak indultak. Jeruzsálemben éppen ahhoz fordultak útbaigazításért, aki hatalmát mindig is féltette, és aki tüstént az újszülött életére tör. Pontos és helyes választ viszont azok adtak, akik három évtizeddel később halálát követelték. Micsoda tekervényes utakon vezetsz minket, Jézusunk, ha a legsötétebb emberek, tények és események is elvezethetnek tehozzád?! Feltárul ebben az a nagy igazság, hogy „nem a kereszténységet kell az emberekhez alkalmazni, hanem az embereket kell alkalmassá tenni Krisztusra” – Henry de Lubac.  A hit zarándok útja, amelyet a bölcsek bejártak ezt erősíti meg. Nem alkalmazkodni kell a körülményekhez, hanem a körülményekben Isten kinyilatkoztatásához kell igazodni. Ez számunkra az egyetlen célra vezető út. Isten megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt működik, s elegendő is ahhoz, hogy az emberek megtalálják az Egyházat, a kinyilatkoztatás hordozóját s ott további eligazítást kapjanak. Ám lesznek olyanok is, akik bár másokat eligazítanak, de maguk nem indulnak el a hit útján, hanem azt várják, hogy Isten maga jöjjön hozzájuk. A bölcsek odaadásával merjük-e követni a világ Megváltóját? 

A taizé-i Roger testvér mondotta: „Akárcsak ők, én is mindennap újra kezdem. Ugyanazokat a lépéseket: az éjszakából a fény felé. Amikor ez nem megy: egyik kétségből a másik kétségen át a hit felé”. A csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte. Ne feledjük, hogy földi életünk akármilyen kanyargós lehet, de ha hittel haladunk előre, utunk végén ránk a megdicsőült Krisztus vár.

3. A Lélek kinyilatkoztatta, hogy Krisztusban a pogányok is társörökösök. (Ef 3,2-3a. 5-6) A próféták jelezték, hogy Isten irgalma kiterjed a pogány népekre, de a zsidó nép a messiási ország áldásait magára alkalmazta. Szent Pál apostol annak az újdonságnak a hírnöke, hogy Isten a pogányokat is felkarolta és országának örököseivé tette. „Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot.” Jézus nemcsak a Szentcsaládé, nemcsak Izraelé, hanem az Isten által megújított népé, az Egyházé. Ebben benne van a tanítás a kegyelem ingyenességéről. A népek és a fajok közti igazságtalan megkülönböztetést megszűntette a keresztség kegyelme által, és az Eucharisztia által olyan bensőséges kapcsolatra von Istennel, amely személyes és minden emberrel egyetemes.

Felismerjük-e, hogy Jézus szeretetének végső jelét adta nekünk az utolsó vacsorán? Az Egyház tagjaiként, és mint a teljes kinyilatkoztatás birtokában lévők, mint meghívottak az Úr lakomájára, hogyan válaszolunk a minket megszólító Messiásnak?

Isten maga kezdeményez és hív, hogy meghalljuk szavát, és ő segít, hogy kövessük, megőrizzük a fogadott fiúság kegyelmét. Akik hittel válaszolnak a megszólító Istennek, azok életében egy új viszonyulás veszi kezdetét. Bennük felragyog Isten dicsősége, és évszázadokra életük példája tovább ragyog, mint a napkeleti bölcseké és az Egyház szentjeié. A mi hivatásunk, tegyünk tanuságot Krisztusról, minden ember megváltójáról.

A napkeleti bölcsek felismerték az Istentől kapott jelet, hittel és érdeklődéssel követték. Útjuk végén a legnagyobb istenélményben volt részük. Az álmukban kapott utasítás nyomán éjszaka más úton tértek vissza hazájukba. Egyszerre „vitték szívükben” a Gyermeket és az örömhírt, mert általa másokat is boldogítani akartak. Váci Mihály int:

„nem elég elindulni,

mást is hívni kell,

s csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!”

Az elindulás és vezetés bátorságához kérjük Istentől a megvilágosodást és a segítő kegyelmet. Sötétség borítja hazánk földjét, halálos homály telepedett nemzetünk fiainak nagy részére, de fölöttünk itt ragyog az Úr!  Kelj fel, ébredj fel magyar, vedd észre, hogy veled van világosságod, a Krisztus! És Őt hordozd szívedben mindennap. 

 

(Darvas-Kozma József: Hiterősítő "A" év homíliás könyvből)