Só és világosság - 5.A. év

A három királykisasszony meséjében egyszer a királynak az a fura gondolata támadt, hogy sorra megkérdezi lányait, ki hogy szereti őt. A legnagyobbik ezt mondta: „Én úgy szeretlek, mint a galamb a tisztabuzát.” A középső meg ezt mondta: „Én úgy szeretlek, mint a nyári szellőt.” Végül a harmadikat is megkérdezte, és ő azt találta mondani: „Én úgy szeretlek, mint a sót.” Ezért a feleletért szörnyen megharagudott az öreg király, és mindenéből kitagadta, sőt elkergette a kisebbik leányát. A mese végén a sok sótlan étel után az öreg király megbánta tévedését, és elismerte, hogy a só ízessé és élvezhetővé teszi az étkeket. 

A sóhoz hasonlóan minden ember életét megízesítik az irgalmasság tettei. Erről Izajás próféta beszél. (Iz 58,7-10) Felszólítja a zsidókat, hogy gyakololjanak irgalmasságot, és akkor érezni fogják Isten hatékony segítségét. Amikor az  alázat egyesít minden embert, akkor Isten dicsőséges jelenléte megtapasztalható lesz közöttük: „felragyog a sötétben világosságod, és sötétséged déli verőfényre változik” Ezek a legnagyobb boldogság szimbólumai, és összefüggésben vannak az egyiptomi szabadulás után a zsidókat vezető tűzoszloppal, mely Isten oltalmának jele volt. Az irgalmasságuk következménye lesz, hogy megdicsőül bennük az Isten, és az Úr dicsősége egybegyűjti a népet. 

János evangéliuma prológusában írja: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14).  Pál apostol vallja: „Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett” (1Kor 1,30).                                                    

Jézus megbízása nyomán az Egyháznak kell Isten bölcsességét a világba eljuttatnia, s azzal a világot mintegy megsóznia. (Mt 5,13-16) Nagyon alkalmas Jézus hasonlata: ti vagytok a föld sója. A földi értékeket nem helyettesíteni akarja égiekkel, hanem átalakítani, felemelni, mint a só sem étel, hanem átjárja és megízesíti az egészet. Házasság, barátság, tudomány, technika stb. azzal kapja meg Istentől akart teljességét, ha az ember általuk is természetfölötti célja felé igyekszik. Az Egyház világosság is kell, hogy legyen. Ne rejtse hitét véka alá, akkor sem, ha gúnyolják miatta, ha kevés követőre talál. Házas életeddel, teplombajárásoddal, mindennapi életeddel vállald a hegyen épült város szerepét, hogy ezt látva az emberek dicsőítsék a mennyei Atyát. Mindezt feltűnés nélkül, észrevétlenül, el nem sózva a dolgot. Pál igehirdetését csodák, jövendölések, prófétálások kísérték. (1Kor 2,1-5) Szavain  szinte érezhették a Lélek melegét és erejét, és ez volt hatással a korintusiakra. Az igazi, üdvözítő hit az, amikor az ember az Istentől kapott kegyelemmel magáévá tudja tenni a kinyilatkoztatott igazságokat. Nem csupán értelmi elfogadást, hanem személyes állásfoglalást akar az Isten.

 

„Én a világ világossága vagyok, mondja a mi Urunk.” Jn 8,12.