Megtértetek lelketek Pásztorához - Hv.4.A

Jézus példabeszéde a jó pásztorról. (Jn 10,1-10) Jézus a palesztinai pásztorok ma is általános szokásából veszi hasonlatát. Tavasztól őszig a nyájakat állandóan a hegyi legelőkön tartják, éjszakára ellenben több nyájat beterelnek egy közös karámba, akolba, hogy megvédjék a ragadozóktól és a rablóktól. A pásztorok helyett ilyenkor az éjjeli őr vigyáz a karámban nyugvó állatokra. A pásztorok pedig kora reggel visszatérnek alvóhelyükről, bemennek az akolba és kivezetik saját juhaikat. Mindenik pásztor sajátos torokhangot ad, amit a juhai ismernek és mindegyik megy saját pásztorának jól ismert hangja után.  Jézus kapunak és pásztonak mondja magát. Mindkét kép kétszer ismétlődik. János apostol ezzel hangsúlyozza, hogy Jézus az üdvösség egyedüli forrása, aki azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Jézus az Atya küldötte és az üdvösség egyedüli szerzője. Ő a jó pásztor, aki ismeri juhait, s akit követnek a juhok, mindazok, akik az újszövetségi Isten országnak kiválasztottai. 

A példázat második részében Jézus ajtónak mondja magát: a juhok az ajtón keresztül mehetnek be a védőakolba, azon keresztül mennek reggel a legelőre.  Jézus a lekek, az emberek ajtaja. Csak rajta keresztül nyerhetnek megváltást, életet, örök boldogságot, akik hisznek és megkeresztelkednek. Akik előtte jöttek, azok hamis próféták, álmessiások, zsidó írástudók és farizeusok, nem pásztorok voltak, hanem rablók, mert megölték követőik lelkében a hitet, s megakadályozták, hogy a nép higgyen az igazi és egyetlen ajtóban, mely az örök életre visz be. Jézus ellentéte azoknak a zsidó tanítóknak, akik a hagyományra hivatkoznak és az álmessiásoknak, akik a népet  félrevezették, Jézus rablóknak tartva elutasítja. Gamáliel rabbi is hivatkozott álmessiási mozgalmakra a főtanácsban mondott beszédében (ApCsel 5,36sk). Teudás zsidó fölkelő vezért miután megölték, emberei szétszóródtak. Ezután a galileai Júdás sorsáról is beszélt. Galileai Júdás Gamalából származott, aki Kr. u. 6-7-ben lázadásra szította a zsidókat a római uralom llen, kihasználva a népszámlálás által kiváltott hangulatot. Elfoglalta Szepphorisz (Zippori) megerősített erődjét. Harcostársai szétszóródtak. Az általa elindított fanatikus vallási mozgalom is felbomlott. Gamáliel szerint az idő dönti el, hogy amit az apotolok tesznek Istentől van-e, vagy csak emberi eredetű. 

Péter apostol pünkösdi beszédében bizonyságot tett, hogy Isten azt a Jézust, akit keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette. A megtérésre hívás szíven ütötte az embereket. A válasz nem maradt el. (ApCsel 2,14a 36-41) Megkeresztelkedtek, akik hajlottak szavára. Levelében arra utal, hogy bűneinkben mind olyanok voltunk, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek Pásztorához, oltalmazójához, akit Isten a feltámadásban igazolt. (1Pt 2,20b-25)

“Én vagyok a jó Pásztor. Ismerem juhaimat és juhaim ismernek engem.” Jn 10,14.