A Szent Anna-tó kápolnáiról

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal. Az ünnep a 13–14. században terjedt el Magyarországon, a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán. Az ünnep napja a jeruzsálemi Szent Anna templom fölszenteléséhez, július 26.-hoz fűződik. Bálint Sándor a következőket írja: Szent Annát kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, továbbá akiknek foglalkozása valamiképpen az asszonyi gondoskodással függ össze. Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a várandós asszonyoknak és a haldoklóknak. Tiszteletének napja a keddi nap volt. Csíkszeredában a második világháború után is tartották, majd Szent Antal tisztelete került előtérbe. A Szent Anna-tó közelében levő torjai Büdös-hegynél folytatott kénbányászattal van kapcsolatba Szent Anna tisztelete.

Szent Anna-tói kápolnát már 1349-ben kelt oklevélben említik. A festői szépségű környezetben épült a Szent Anna és a Szent Joáchim kápolna. Az első Szent Anna kápolna valószínű fából készült. A néphagyomány szerint tatárok, majd törökök pusztították el.

A Szent Anna tiszteletére kőből épült kápolna javításáról szól egy 1562-ben készült feljegyzés. Ezt a kőkápolnát 1764-ben a kozmási Tompos Péter plébános újraépíttette kozmási Kozma Ferenc kőművessel és fiaival, Ferenccel és Tamással. Rendszerint két búcsút tartottak itt: Szent Anna és Kisasszony napján. A leghíresebb a Szent Anna búcsú volt, ahol számos katona mellett a Csíkból és Háromszékről jött 20-30000 zarándok találkozott. A szép erdő szegélye közé vágott út folyja körül a tavat. Ezen az úton kerülték a búcsúmenetek a tavat, szent énekeket zengve, száz meg száz lobogót lengetve. Ez úton bizonyos távolra keresztek voltak, ahol a nép térdre borult és imádkozott. A szentmise után zenekarok muzsikáltak, a nép ezután múlatott, és ilyenkor véres verekedések is történtek. Éppen a durva kihágások miatt gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök 1786-ban betiltotta a búcsút. Nagytusnádi születésű Kovács Miklós püspök 1830-ban újra engedélyezte a búcsújárást, majd 1844-ben ő is kénytelen volt betiltani a visszaélések miatt. Az elhagyatott kápolnát 1860-ban egy kászoni mondó-ember saját kezűleg kijavította, s a búcsújárást ismét elindította. A honfoglalás millenniumán a Szent Anna búcsút újra felélesztették. Az első világháború idején feldúlták a Szent Anna kápolnát. Javítására 1927-ben a csíkszentmártoni erdészet főmérnöke, Rákosi István segítségével került sor, amikor a turistaszállót építették. A kozmási születésű Balázs András Sándor plébános szerint is az 1920-as években a Szent Anna búcsúsok száma elérte a húsz-harminc ezret.

A kápolnát a második világháborút követő időben mindegyre feltörték, rongálták. A lázárfalvi és kozmási egyházközség 1948-ban kijavíttatta, majd nagyobb munkálatokat 1976-1977-ben végeztek. Legutóbb 2007-ben javíttatta ki a lázárfalvi plébánia és a közbirtokossággal együtt pódiumot készítettek kulturális rendezvények számára. A Szent Anna-tóhoz látogató hívek számára szentmisét tartanak június első vasárnapjától szeptember első vasárnapjáig, minden vasárnap 14 órakor. Azóta minden évben gyalog és autóbusszal zarándokolnak oda a hívek és megtartják az ünnepélyes Szent Anna búcsút. A kápolna hétköznapi ügyeletét a Szent Anna-tó felügyelősége látja el.

A Szent Joákim kápolna 1562-ben a tó északi oldalán már létezett. Később a  bükszádi Mikes földbirtokos kijavíttatta, ahová a somlyói ferences kolostorból hoztak egy kis oltárt, melyre P.E. 1664 volt felmetszve. Valószínű, hogy ezt a kápolnát báró Bajtay József Antal (1760-1772) erdélyi püspök jóváhagyásával építette újra Tusnádi Demeter és Kecskés Pál. A búcsúk betiltása, a természeti csapások és az emberi kíméletlenség miatt ez a kápolna Orbán Balázs ottjártakor már összeomlott, csakis igen jelentéktelen maradványai látszottak. Köveit széthordták, valószínű utoljára 1927-ben a turista szálló megépítésekor használták fel. Orbán Balázs feljegyzése arra ösztökélte e sorok íróját és néhány kispapot, hogy 1976 és 1977 nyarán kutassák fel a Szent Joákim (népiesen Jováki) kápolna romjait. A többszöri keresés 1977 nyarán sikerrel járt. Éppen mikor a keresést feladni készültek, akkor bukkant rá a csoportvezető a míves kápolnaajtó szemöldökkövének földből kiálló részére. Kivették a követ, ami a szemöldökkő kétharmad része lehetett. Innen már könnyen be tudták azonosítani a kápolna helyét. Kis munka után meg is találták a kápolna fundamentumát. A szemöldökkő közepén egy domborított lángoló nap volt kifaragva és attól jobbra két sorban szabályosan és jó mélyen bevésve e két szó volt: PAX VOBIS. A megtalált követ a Szent Anna kápolnába vittük. Az ott dolgozó munkások a sekrestyében helyezték el. A szemöldökkő törésvonala olyan volt, mint a csíki templomok oldalbejáróinak és sekrestyeajtóink szemöldök törése. Ezért megalapozott a feltevésünk, hogy a Szent Joákim kápolna pusztulását földrengés okozta. 1802-ben Háromszéket és Csíkot olyan nagy erejű földrengés rázta meg, hogy a templomtornyok leomoltak és megszakadoztak az épületek. Kászonfeltíz jegyzője, Mihálcz József ezt irta le örök emlékezetül: „1802. esztendő Mindszent hava 26. napján Háromszék teritóriumán ép úgy Kászonszékben is nappal 12 órakor oly szörnyű földingás volt, hogy a tornyok földig leromlottak, - a templomoknak boltozatai lehullottak, a kőházak szörnyűképpen megrepedeztek, a vizek folyamai megszaporodtak, az emberek alig hallhattak még ilyen földingást.” 
A Szent Anna-tónál, 2012 július 21-én tartott búcsús mise után, emlék-keresztet állítottak a Szent Joákim kápolna romjai és a tó közti területen.