Horizontunk földi és túlvilági - 32.A.

Az ókori Keleten az embrionális állapotban lévő természettudományok és a lassan fejlődő technika mellett a bölcsesség fontos eleme a civilizációnak. A Királyok első könyvében olvassuk, hogy Salamon bölcsessége meghaladta az összes napkeletiek és egyiptomiak bölcsességét. A hit emberei számára ez a bölcsesség Isten ajándéka, amit Salamon imádsága révén nyert el. Az igazi bölcsességet Isten adja, hogy az ember megkülönböztesse a jót és a rosszat, és a felkínált halhatatlansággal foglalkozzék. (Bölcs 6,12-16) A szent szerző célja, hogy a hitet megerősítse honfitársaiban. Kimondja, hogy aki kéri és keresi a bölcsességet, annak Isten megadja. Ő minden jónak osztogatója, és értelmes szívet ad az embernek, hogy helyesen lássa célját és az eszközöket, s megszabaduljon minden gondtól. Tud bízni önmagában és nem mástól várja azt, amit magának kell elvégeznie. Tudja, hogy bölcs magatartásának, önuralmának a halhatatlanságban, Isten királyságában lesz gyümölcse. 

Jézus maga az Atya bölcsessége, az Isten Igéje, ezért mondja: „Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35). Aki hisz Jézusban az már belépett Isten országába, elfogadta a kegyelmet és a földi világgal szemben bölcs magatartást tanúsít. Máté evangélista sajátja a tíz hajadonról szóló példabeszéd. (Mt 25,1-13) Az Énekek énekében szereplő lakodalmi képet a rabbik Isten és az ő népe kapcsolatára, szövetségére alkalmazták. Jézus is felhasználja, hogy gyakorlati bölcsességre tanítsa hallgatóit. A zsidó menyegzői szokás szerint a vőlegény kíséretével útnak indult a menyasszony szüleinek háza felé. Ha a vőlegény messzebb lakott, akkor a menyasszony részéről is elindult egy menet, melyben a nyoszolyóleányok vettek részt. A két menet vagy találkozott egymással, vagy a menyasszony menete megvárta a vőlegényt egy helyen, s ezután közösen vonultak be a lakodalmas házba. Itt is ilyen menetről van szó. A példabeszédnek allegória jellege van. A tíz hajadon vagy szűz jelképe a keresztény embernek, aki várja Krisztust a halál órájában. Az idő előtti megbélyegzés, hogy öten közülük balgák voltak, öten pedig bölcsek, ez az üdvösségre vonatkozó gyakorlati bülcsesség. A bölcs szüzek előrelátók voltak és olajat is vittek lámpásaikhoz, a balgák nem. Ha késik Krisztus, az nem jelentheti az előrelátás, az éberség feladását: lámpájuknak elegendő olajjal kell rendelkeznie – ez a megszentelő kegyelem –, hogy Krisztust fogadhassák. S az ilyenek bevonulnak az örök életre, míg akik nem rendelkeznek a megszentelő kegyelemmel, nem mennek be. Senki nem adhatja kegyelmi állapotát, jótetteit, alázatát másnak. Ezért legyünk éberek! Jézus második eljöveteléről szól Szent Pál. (1Tessz 4,13-18) A keresztény ember reménye, hogy az Atya feltámasztja a Jézusban elhunytakat, és az Úrral leszünk.   

„Virrasszatok, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!”  Mt 25,13.