Szolgálatunk pillérei 31.A.

A mai olvasmányok a papoknak, szülőknek, nevelőknek és mindenkinek szólnak, hiszen felelősek vagyunk a felnövekvő nemzedékért. Csodálatos érzés szülővé, azután nagyszülővé lenni. Olyankor éli át az ember, mennyire közel tud lenni szív a szívhez, és hogy van, ami százszorta fontosabb az életénél is. Hasonlót élnek át a tanítók és a nevelők is. Vajon megteszünk-e mindent azért, hogy gyermekeinké legyen egyszer az örök élet? 

Szolgálatunk három pilléren nyugszik, az olvasmányok szerint. 

1.) Az első, hogy Isten előtti felelősséggel kell tanítani. (Mal 1,14b-2,2b. 8-10) A választott nép hazatért a babiloni fogságból (Kr.e. 538), és felépítette a templomot. A levita papság lelkesen vezette az istentiszteletet. Később ellanyhultak, elvilágiasodtak. Szolgálatuk végzésében a kényelem és a megszokás vezette. Még elképzelni is rossz, ha a házastársak szokásból lennének együtt és nem szeretetből. Malakiás próféta vádbeszéde a papokhoz szól, akiknek lanyhasága átragadt a népre. „Nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban az emberek személyére voltatok tekintettel.” Ennek következménye a megtévesztés, a romlott állapot, amikor a tanító saját bűnös életéhez igazítja a rábízott isteni tanítást, és akadályozza neveltje Istenhez kötődését. 

2.) A szolgálat második pillére, hogy a tanító életmódja tükrözze, hogy ő is alávetettje az üzenetnek. (Mt 23,1-3) Jézus hallgatóságához és tanítványaihoz beszél, akiket arra választott ki, hogy tanítók legyenek és közvetítsék az általa hozott kinyilatkoztatást. Óva inti őket, hogy ne utánozzák az írástudók és farizeusok módszerét, mert a törvényt „tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt.” Jézus elismeri a tanítás fontosságát, de szeretetlenségük miatt az igazság elveszítette a ragyogását. A családban is kell a rend, a  fegyelem, de csak szeretettel. Szeretet nélkül a hitvédő farizeusokból csendőrök lettek, akik tiszteletet követelnek maguknak, és vigyáznak, hogy tekintélyüket fenntartsák a törvény nevében. Jézus úgy bírálja a farizeusokat, hogy azt a három szót, melyet kisajátítottak maguknak, elvitatja tőlük, s ezzel rámutat a szavak jogos tulajdonosaira és az írástudók közvetítői szerepére. Jézus miért vette el a farizeusoktól a „mester”, az „atya” és a „tanító” megszólításokat? Azért, mert ezek a szavak a Szentháromság személyeire vonatkoznak: „egy a ti Atyátok, a mennyei”; „egy a ti tanítótok, Krisztus”; „ti mindnyájan testvérek vagytok”, mivel ugyanaz az egy Lélek itat át. Jézus azt várja, hogy evangéliumát testvéri közösségben az Ő szeretetével adjuk tovább. A kereszténység nem elmélet, hanem élet Krisztusban. 

3.) A harmadik pillér az Isteni tanítás és életmód, melyet az odaadó szeretet táplál. (1Tessz 2,7b-9.13) A szeretet a mások üdvösségéért vállalt felelősség. Célja, hogy másokat elvezessen az igazság (Jézus) felismerésére és befogadására.

„Aki embertársát szereti, betölti a törvényt”. Róm 13,8.

Dr. Darvas-Kozma József