Lisieux-i Szent Teréz a tisztítótűzről

Hubert van Dijk: Lisieux-i Szent Teréz a tisztítótűzről - Kis Szent Teréz teológiája megélt teológia, a tapasztalat teológiája. Otthon és a plébánián, valamint Lisieux-ben, a bencés nővérek kolostori iskolájában is igazi katolikus nevelést kapott, így a tisztítótűzben való hit sem volt ismeretlen számára. De az a nyitottság, amellyel e téma felé fordult, túlment a megszokott mértéken.

Az évek folyamán a Szentlélek vezetésével formálódtak meg benne azok a gondolatok, sejtések és eszmék, amelyeket később „A kis Teréz tanítása a tisztítótűzről” címen foglaltak össze. Az Egyházban az az uralkodó felfogás, hogy a tisztítótüzet aligha kerülheti el bárki is. Ezzel kapcsolatban a későbbi szent már novícia korában ezt a megjegyzést tette az egyik társnőjének, M. Philomena nővérnek, aki az általános felfogásnak megfelelően gondolkodott:

„Maga túlságosan fél a jó Istentől, nem bízik benne eléggé. Biztos vagyok abban, hogy ezért Ő nagyon szomorú. Nem kellene félnie a tisztítótűztől a szenvedések miatt, hanem kívánni kell, hogy ne kerüljünk oda: ezzel is megörvendeztethetnénk Istent, akinek olyan nehezére esik, hogy megbüntessen bennünket. Amint megpróbál mindenben az Ő tetszésére cselekedni, és ha töretlen lesz a bizalma, Ő majd minden pillanatban körülveszi megtisztító szeretetével, és nem hagyja, hogy bűn száradjon a lelkén. És akkor biztos lehet abban, hogy nem kerül a tisztítótűzbe!” Azt is hozzátette, hogy egyenesen megsértjük Istent, ha hiányzik a bizodalmunk abban, hogy halálunk után közvetlenül a mennybe jutunk. Amikor meghallotta, hogy a nővérek néha arról beszéltek, hogy a tisztítótűztől ők sem menekülhetnek meg, kijavította őket: „Ó, sajnállak titeket! Megsértitek a jó Istent, ha azt hiszitek, hogy a tisztítótűzbe kell kerülnötök. Ha az ember szeret, nincs tisztítótűz!” Ez tehát új tanítás, de csak azoknak új, akik nem ismerik Istent, akikben nincs gyermeki bizalom. Pedig mennyire helyes így szemlélni a dolgokat! Isten ugyan ítéletet ül felettünk egyszer, de Ő elsősorban az Atyánk, aki szenved, ha gyermekét meg kell büntetnie, és ha azt szenvedni látja. A gyermeknek már csak az iránta érzett gyermeki szeretetből is cselekednie kellene az Ő akaratát, nem pedig a büntetéstől való félelmében. 

Alapjában véve tehát ez azt jelenti, hogy Isten nem akarja a tisztítótüzet! Megengedi gyermekei szenvedését, de közben a legszívesebben másfelé nézne. Ha Szent Teréznek igaza van abban, hogy az embernek nem kell szükségszerűen a tisztítótűzbe kerülnie, mert maga Isten ezt nem akarja, és bizonyára szívesen segít nekünk, már nem is olyan merész az a gondolat, hogy a tisztítótűz elkerülhető. Keresztes Szent János „A lélek sötét éjszakája” című műve 2. könyvének 20. fejezetében így ír: „Csak igen kevés ember képes életében a tökéletes szeretetre” (ez szükséges ahhoz, hogy azonnal a mennybe jussunk).

Avilai Szent Teréz is azt tapasztalta meg, hogy csak kevesek kerülik el a purgatóriumot. Ars Szent Plébánosa ezt írja: „Biztos, hogy csak néhány kiválasztott az, aki nem kerül a tisztítótűzbe, és a szenvedések, amelyeket ott el kell viselnünk, kimondhatatlanok.” Ezért alakult ki a buzgó keresztények között is az a nézet, hogy a rendes, sőt szent életű hívek is ki vannak téve a halál után a tisztítótűz megpróbáltatásainak. És emellett mindig ezt az egy érvet halljuk: „A tisztítótüzet nehéz elkerülni. Senki sem szent, és biztos nekem is ott kell töltenem valamennyi időt.” Néha nagyvonalúan hozzáfűzik: „Hiszen Isten igazságos” vagy: „Meg is érdemeljük.” Ettől különbözik Kis Szent Terézia véleménye. Amikor egyszer növendékét, M. de la Trinité nővért arra biztatta, hogy merjen hinni abban: számára is lehetséges a halál után rögtön a mennybe kerülni, ez megkérdezte tőle: „Ha rendszeresen enyhébb vétkeket követek el, remélhetem attól még, hogy »kerülő út« nélkül a mennybe jutok?” Terézia nővér, aki jól ismerte a novícia gyengéit, így felelt: „Hát persze! Isten olyan jó. Tudja, hogyan lehet magát megigazítani. De próbáljon meg ennek ellenére hű lenni hozzá, hogy ne kelljen Neki hiába várnia a szeretetére!”