Remete Szent Pál

Remete Szent Pált ábrázoló zárókő.

Jézus Krisztus a tökéletesség elérésének egyik feltételét a vagyonról való lemondásban jelölte meg: „Add el, amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek” (Lk 18,22). A 2. század közepén a világot elhagyva, az anyagiaktól függetlenné válva, a pusztaságba vetette magát az egyiptomi remeték ősképe, thébai Szent Pál (228–343). A tizenhat évesen árván maradt és nagy vagyonnal rendelkező Pál, a Decius-féle üldözés idején az őt feljelenteni akaró sógora elöl a sivatagba menekült, ugyanakkor belemenekült az életszentségbe is. Itt elhagyott barlangrendszert talált. Nemcsak rozsdás szerszámokra lelt, hanem forrásra is. Élő ételt a sziklák között nőtt pálmafa adott. Imádságai és elmélkedései között zavartalanul lehetett egyedül Istennel, akár csak munka közben.

Remete Szent Pál ábrázolás
 Pálos Pécsi Lyceum templom

Kilenc évtized szállt el felette. Közben kiszáradt a pálmafa is, s azután egy holló hozott neki mindennap kenyeret. A külső magánytól körülvéve, nekivágott a belső magány ismeretlen tájainak és felfedezte a már szavak nélkül elmélkedő imádságot, és az Istenbe való félelmetes és édes elmerülést. Akadt egy-két társa, akiknek átadta a lelki életben megtapasztaltakat.
        Élete végén isteni indíttatásra maga Remete Szent Antal kereste fel. Így lett Isten gondviselésének és Pál életszentségének tanúja. A találkozáskor kölcsönösen dicsérik Istent, elmondják egymásnak életüket. Közben a holló kettőjüknek hoz kenyeret a csőrében.
Pált nem érte váratlanul a halál, előre megérezte azt. A hazatérő Antalnak útközben látomása van, hogy Pál testvér a mennybe költözött. Ekkor visszatért, hogy megadja a végtisztességet. A pusztából odarohant oroszlánpár segített sírt kaparni a homokban.

A csíksomlyói Salvator kápolna kazettás mennyezete.

 Remete Szent Pál életrajzát Szent Jeromos örökítette meg, forrásául a szíriai sivatagban élő remeték beszámolói szolgáltak. Ikonográfiában a késő középkorban kezdték ábrázolni, általában Szent Antal remetével együtt, leginkább a pálosok templomaiban: a két öreg ülve vagy állva beszélget Pál barlangjában, melyben forrás és pálmafa van, és egy holló hoz nekik kenyeret.

Remete Szent Pál életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált testét pedig 1169-ben Konstantinápolyba szállították. A szent ereklyéje 1240-ben Velencébe került. Nagy Lajos király békeszerződése értelmében 1381. október 4. éjszaka Velencéből átszállítják Remete Szent Pál testét Budára. Előbb a budai királyi kápolnában helyezték el az ereklyét, majd onnan a budaszentlőrinci monostorba, a Pálos Rend főmonostorába szállították át, fényes körmenettel, 1381. november 14-én. A pálosok Szent Pál ereklyéjét, a mohácsi vész idején a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan 1527-ben Trencsén várába, ahol a drága ereklye az ostrom alkalmával elégett. Tisztelete Európában Magyarországról terjedt el. Az egyetlen magyar alapítású magyar szerzetes rend égi pártfogójává Boldog Özséb tette meg. S magukat „Első Remete Szent Pál testvéreinek” nevezték.

Salvator kápolna, 2. kazetta.

Remete Szent Pál alakja fennmaradt az 1525-ben készült nagydisznódi oltár egyik táblaképén. Csíksomlyón a Salvator kápolnában  külön oltára volt, ahonnan képe 1990-ben eltűnt. A két szent találkozásának jelenetét viszont a kápolna mennyezetének 2. kazettája őrzi.