Aki Isten kegyelmében hal meg, de még nem mentes
minden bűntől és annak büntetésétől, nem mehet be közvetlenül a mennyekbe.
Szent János apostol mondja a mennyei városról: „Nem léphet be oda
tisztátalan..(Jel 21,27). Ezért akinek még bűnhődnie kell a vétkeiért, először
a megtisztulás helyére kerül, amit tisztítótűznek nevezünk. A tisztítótűzben
Szenvedő Lelkek keservesen bánják a bűneiket, és forrón vágyakoznak a szent, jó
Isten után. Súlyos szenvedésekkel kell vezekelniük. A legnagyobb fájdalmuk,
hogy nem látják Istent; a legnagyobb vigaszuk pedig az, hogy hamarosan
megpillantják Öt, és elnyerik az örök boldogságot. A Szenvedő Lelkek maguk
semmit sem tehetnek azért, hogy lerövidítsék kínjaikat. Azonban Krisztus, a
Megváltó szakadatlanul közbenjár értük az Atyánál, általa pedig Mária és a
mennyek többi szentje is. Krisztus által mi is tudunk imádkozni és áldozatot
hozni a Szenvedő Lelkekért, hogy mielőbb megszabaduljanak szenvedéseiktől. A
tisztítótűz az ítélet Napjáig tart. E nap után már csak a menny és a pokol
létezik. (Egységes Katekizmus, Herder Kiadó, Freiburg im Br. 255. o.)
A katolikus
egyház dogmája
Az igazak lelkei, akikre a halál pillanatában
bocsánatos bűnök terhe vagy időbeli büntetés nehezedik, a tisztítótűzbe
kerülnek. (Ludwig Ott, A katolikus
dogmatika alapjai, 10. kiadás, 575)
Semmi esetre sem szabad eleve elvetni azt a
gondolatot hogy Isten bizonyos körülmények között, a léleknek a testből való
kiválásának pillanatában, vagy éppen egy Szenvedő Lélekneklehetővé teszi, hogy
valamilyen hatást gyakoroljon az élőkre. Ha Isten egy másvilágon tartózkodó
lelket egy evilági lélekhez enged szólni, ez mindig az Ő velünk kapcsolatos üdvösségi
terve szerint történik. Akkor Isten valami rendkívüli módszerrel akar
megszentelni egy emberi lelket, ám ez semmi esetre sem valamiféle emberi
kíváncsiság kielégítését jelenti, de a megijesztésünket, megfelemhtesunket sem.
(Dr. Ignaz Klug: A katolikus hit tartalmáról)
Bizonyos, hogy a Szenvedő Lelkek a számukra kijelölt
tartózkodási helyet Isten akarata nélkül soha, még ideiglenesen sem hagyhatják
el. De az is biztos, hogy Isten jósága és irgalma elég nagy ahhoz, hogy
megengedje az időleges eltávolodást, és lehetővé tegye az evilági megjelenést,
ha az egy lélek vigasztalaására vagy egy élő lelki épülésére szolgál. (Wetzer
és Weltes Egyházi Lexikon)
A tisztítótűz a leghevesebb fájdalom és a legnagyobb
fokú boldogság elegye. Pállal együtt (2Kor 7,4) vallja minden Szenvedő Lélek:
„Várjuk a boldog reményt: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak
dicsőséges eljövetelét.” (Tit 2,13)
W. Schneider püspök írja A másik élet című művében: A tisztítótűz „...tökéletes nyugalom a
legégetőbb vágyakozás közepette, a leggazdagabb vigasz a legkeservesebb kínok
között, fájdalom és gyönyör csodálatos kevereke.” Mi pedig hozzáfűzzük: sokkal
inkább a mennyország, mint a pokol előszobája. (Matthias Premm: A világot
legyőző hit, Katolikus dogmatika laikusoknak)
A Szenvedő Lelkek patronusa
A
Szenvedő Lelkek patrónusa Szent Mihály arkangyal mellett, Szent Odilo
(962-1049), aki fiatal korában lemondott nagy földbirtokairól, és szerzetes
lett. Cluny apátjaként az akkori szerzetesség nagy reformátora és szervezője
lett. Alapelve ez volt: „Inkább a túlzott jóságért, mint a túlzott szigorért
ítéljen meg engem Isten.” Az 1016-os nagy éhínség idején a kolostor minden
tartalékai szétosztotta, sőt a templom kincseit is eladta, hogy kenyeret tudjon
szerezni és továbbadni az éhezőknek. „Miután Krisztus a vérét ontotta értünk,
szegényekért - szokta mondani -, mi sem tagadhatunk meg semmit a szegenyektől.”
Különösen vonzódott a tisztítótűzben szenvedő egyházhoz. Neki köszönhetjük a
Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.
- folytatjuk -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése