Oldalak

2024. 02. 10.

A tisztítótűzről

Mit tanít a katekizmus a tisztítótűzről?
Aki Isten kegyelmében hal meg, de még nem mentes minden bűntől és annak büntetésétől, nem mehet be közvetlenül a mennyekbe. Szent János apostol mondja a mennyei városról: „Nem léphet be oda tisztátalan..(Jel 21,27). Ezért akinek még bűnhődnie kell a vétkeiért, először a megtisztulás helyére kerül, amit tisztítótűznek nevezünk. A tisztítótűzben Szenvedő Lelkek keservesen bánják a bűneiket, és forrón vágyakoznak a szent, jó Isten után. Súlyos szenvedésekkel kell vezekelniük. A legnagyobb fájdalmuk, hogy nem látják Istent; a legnagyobb vigaszuk pedig az, hogy hamarosan megpillantják Öt, és elnyerik az örök boldogságot. A Szenvedő Lelkek maguk semmit sem tehetnek azért, hogy lerövidítsék kínjaikat. Azonban Krisztus, a Megváltó szakadatlanul közbenjár értük az Atyánál, általa pedig Mária és a mennyek többi szentje is. Krisztus által mi is tudunk imádkozni és áldozatot hozni a Szenvedő Lelkekért, hogy mielőbb megszabaduljanak szenvedéseiktől. A tisztítótűz az ítélet Napjáig tart. E nap után már csak a menny és a pokol létezik. (Egységes Katekizmus, Herder Kiadó, Freiburg im Br. 255. o.)
A katolikus egyház dogmája
Az igazak lelkei, akikre a halál pillanatában bocsánatos bűnök terhe vagy időbeli büntetés nehezedik, a tisztítótűzbe kerülnek. (Ludwig Ott, A katolikus dogmatika alapjai, 10. kiadás, 575)
Semmi esetre sem szabad eleve elvetni azt a gondolatot hogy Isten bizonyos körülmények között, a léleknek a testből való kiválásának pillanatában, vagy éppen egy Szenvedő Lélekneklehetővé teszi, hogy valamilyen hatást gyakoroljon az élőkre. Ha Isten egy másvilágon tartózkodó lelket egy evilági lélekhez enged szólni, ez mindig az Ő velünk kapcsolatos üdvösségi terve szerint történik. Akkor Isten valami rendkívüli módszerrel akar megszentelni egy emberi lelket, ám ez semmi esetre sem valamiféle emberi kíváncsiság kielégítését jelenti, de a megijesztésünket, megfelemhtesunket sem. (Dr. Ignaz Klug: A katolikus hit tartalmáról)
Bizonyos, hogy a Szenvedő Lelkek a számukra kijelölt tartózkodási helyet Isten akarata nélkül soha, még ideiglenesen sem hagyhatják el. De az is biztos, hogy Isten jósága és irgalma elég nagy ahhoz, hogy megengedje az időleges eltávolodást, és lehetővé tegye az evilági megjelenést, ha az egy lélek vigasztalaására vagy egy élő lelki épülésére szolgál. (Wetzer és Weltes Egyházi Lexikon)
A tisztítótűz a leghevesebb fájdalom és a legnagyobb fokú boldogság elegye. Pállal együtt (2Kor 7,4) vallja minden Szenvedő Lélek: „Várjuk a boldog reményt: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.” (Tit 2,13)
W. Schneider püspök írja A másik élet című művében: A tisztítótűz „...tökéletes nyugalom a legégetőbb vágyakozás közepette, a leggazdagabb vigasz a legkeservesebb kínok között, fájdalom és gyönyör csodálatos kevereke.” Mi pedig hozzáfűzzük: sokkal inkább a mennyország, mint a pokol előszobája. (Matthias Premm: A világot legyőző hit, Katolikus dogmatika laikusoknak)

A Szenvedő Lelkek patronusa

A Szenvedő Lelkek patrónusa Szent Mihály arkangyal mellett, Szent Odilo (962-1049), aki fiatal korában lemondott nagy földbirtokairól, és szerzetes lett. Cluny apátjaként az akkori szerzetesség nagy reformátora és szervezője lett. Alapelve ez volt: „Inkább a túlzott jóságért, mint a túlzott szigorért ítéljen meg engem Isten.” Az 1016-os nagy éhínség idején a kolostor minden tartalékai szétosztotta, sőt a templom kincseit is eladta, hogy kenyeret tudjon szerezni és továbbadni az éhezőknek. „Miután Krisztus a vérét ontotta értünk, szegényekért - szokta mondani -, mi sem tagadhatunk meg semmit a szegenyektől.” Különösen vonzódott a tisztítótűzben szenvedő egyházhoz. Neki köszönhetjük a Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.

-         folytatjuk -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése