Nb. 4. B. - Éljünk Jézusi stílusban

Szentmisénk kezdőéneke: „Laetare Ierusalem – Vigadozzál Jeruzsálem… Örvendjetek vigassággal, akik bánkódtatok, hogy ujjongjatok…” (Iz 66,10k). Már a nagyböjt fele mögöttünk van, a húsvét közeleg. Ezért nagyböjt 4. vasárnapját Laetare, azaz vigasztalás, öröm vasárnapnak is mondjuk. A liturgia színe rózsaszín, ami szintén az örömet tükrözi. Jézus húsvéti misztériuma által Isten népe vigadozó szent nép, mert az Úrhoz tartozik, de erkölcsi szentségének még érnie kell. E szentséget érleljük húsvétig szívbőljövő imádsággal, böjttel, jó tettekkel, az Egyház liturgiájával, a bűnbánattal és a szenttétevő kegyelmekkel. Szentnek általában azt szoktuk nevezni, aki erkölcsi és vallási szempontból már egészen vagy majdnem tökéletes. Helyesen mondjuk, de a szent szónak van egy másik értelme is. Szent pl. a templom, pedig erkölcsi magatartása nincs, hiszen nem élő valaki. Azért szent, mert Istené, Istenhez tartozik. Ilyen értelemben szent az Egyház és a megkeresztelt ember: akármilyen is az erkölcsi magatartása, szent olyan értelemben, hogy Istenhez tartozik. Az olvasmányban az áll, hogy a szövetség népe elpártolt az Úrtól. Ezért Isten hetven évig tartó fogsággal sújtotta népét, de a szabadulásra vonatkozó ígéretét is beváltotta. (2Krón 36,14-16. 19-23) Hiszen nem a pusztulás volt a gondolata, hanem az erkölcsi javulás és nyomában az élet.

– A 17. század végén a homorodkarácsonyfalvi Tamási Márton nevű unitárius ember gyilkosság miatt elmenekült szülőföldjéről. Több évtizedes bujkálás, lelki vívódás során Rómába került, ahol gyötrődő lelke megismerte Isten irgalmát, és katolikus lett. Jóvátételül azt kapta, hogy térjen haza szülőföldjére, kérjen bocsánatot a haragosaitól, fizessen elégtételt. Fogadalmához híven kápolnát épített és vezekelt. Példája nyomán többen visszatértek a katolikus hitre. A hívek lelkigondozását 1739-ben az udvarhelyi jezsuiták vállalták. Számuk gyarapodott, és 1742-től plébániát létesítettek. E történet is igazolja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. 

Szent volt már az ószövetségi nép is, de az Egyház mérhetetlenül szentebb, mert Jézus Krisztus beletestesült világunkba és megváltott. A keresztségben Isten gyermekei lettünk, ezzel a mi világunk Istenországgá lett. Szent Pál ezt így fejezi ki: „Krisztus életre keltett minket is, bűneink miatt halottakat, így kegyelemből kaptátok az üdvösséget. … Kegyelemből részesültetek az üdvösségben a hit által.” (Ef 2,4-10) Aki üdvözülni akar, annak bűnbánó és hívő lélekkel kell a megfeszített Krisztusra tekintenie. Át kell vennie Jézus életstílusát, erkölcsi szentségét, mert „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem  hogy általa üdvözüljön a világ.” (Jn 3,14-21) A keresztségi kegyelem segít, hogy visszatérjünk ahhoz a szent életmódhoz, amelyre képesített és a szentmisében Krisztussal adjuk át magunkat Istennek.

 

„Jézus, add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek.”