Szent V. Piusz és Lepanto

1566. január 6-án pápává választották Antonio Michele Ghislieri, mondavi püspököt, a tekintélyes domonkos szerzetest, aki az V. Piusz nevet vette fel. Piusz a megnövekedett napi teendők ellenére igyekezett megtartani szerzetesi szokásait. Ájtatos, erkölcsös életet élt, aki még a legsűrűbb napokon is legalább kétszer meditált és imádkozott. Térden állva könyörgött a katolikus egyház minden gondjának megoldásáért, és mindeközben nem vált meg a szerzetesi csuhájától sem. A domonkos szerzetesek fehér ruhájában jelent meg minden hivatalos eseményen, és csak tőle számítva lesz minden pápának fehér a ruhája.

Legfőbb célja volt, hogy a tridenti zsinat (1545-63) döntéseit és határozatait az egyház életében érvényre juttassa. A trónralépést követő rendeletek egymásutánja gyorsan megtisztította a pápai székvárost a legkirívóbb bűnöktől (prostítució és bikaviadalok betiltása, kocsmák, fogadók nyitvatartásának szabályozása stb.). 1566-ban kiadta a zsinat által átdolgozott katekizmust, majd 1568-ban kiadta a Breviáriumot (Breviarium Romanum). 1570-ben megszületett a Missale, vagy más néven a Missa Tridentina, azaz Tridenti Mise. Piusz ezt az új kiadást tette kötelezővé minden katolikus egyház számára, kivéve azokat, akik a misét az 1370-es évet megelőző rítusban tartották. Ez a hagyományos latin rítusként is ismert mise kisebb-nagyobb változtatásokkal még ma is érvényben van az 1970-ben megújított liturgia mellett, mint a római rítus rendkívüli formája.

Szent V. Piusz pápa írta: „Szent Domonkos – az Ő Rendjének egykor mi is ünnepélyes fogadalmas tagja voltunk – az égre emelte szemét és azt a szent hegyet nézte, aki nem más, mint a Boldogságos Szűz Mária, Istennek szent Anyja. S ekkor – amint hisszük – a Szentlélek sugallatára könnyű, mindenkinek hozzáférhető és rendkívül szép imádságot adott a keresztény népnek, ti. a Boldogságos Szűz Zsolozsmáját, vagyis a rózsafüzért. Ezt az ájtatosságot azután fiai az egész Egyházban elterjesztették, aminek következtében a keresztény népek felbuzdultak, az eretnekség sötétségét elhagyták és a katolikus hit világosságára tértek, majdpedig az imádság terjesztésére társulatokba tömörültek.” 

Lepanto 1571. október 7. Harminc évvel Buda elfoglalása után, Részeges Szelim török szultán Európából még nagyobb részt akart elfoglalni. Abban az időben Szent V. Piusz (+1572. május 1.) pápa ült Szent Péter székében. Felismerve a veszélyt, keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen és rózsafüzéres imahadjáratot a keresztény erők támogatására. A török túlerővel szemben az egyesült spanyol, velencei és a pápai flottát ausztriai Don Juan és Andrea Doria vezette. A keresztény flotta 1571. október 7-én Görögország partjainál, a Lepantó-i öbölben csodálatos módon győzött. A győzelmet nem csatázó, hanem imádkozó karjainkkal vívtuk ki – mondta Don Juan. A tengeri győzelem emlékére Szent V. Piusz 1572. október 7-ére a Győzedelmes Nagyasszonyunk ünnepét rendelte el. Utóda, XIII. Gergely pápa 1573-ban a Rózsafüzér Királynője ünnep nevet adta. V. Szent Pius, domonkosrendi pápa tiszteletére viselik a pápautódok a domonkosok fehér reverendáját.

A történelem igazolja, hogy a vészterhes időkben, mikor imaközösséggé formálódott egy nép, a rózsafüzér imádkozása következtében ott minden változás békében, vérontás nélkül zajlott le. A rózsafűzér imádkozása által népek erősödtek meg az igaz hitben és közösségek szabadultak meg a gyűlölet, a vérontás veszélyeitől.