Megmaradni, fennmaradni...

Megmaradni Jézus szeretetében - Az utolsó vacsorán mondott Jézus imáját, főpapi imának szokták nevezni, mert bevezetője annak az áldozatnak, melyet az Újszövetség örök főpapja nagypénteken mutatott be a kereszten az Atyának. Jézusnak nem volt szüksége hangos imádságra, melyet az Atyához intézett. De amint Lázár sírjánál azzal indokolta meg a hangos imádságot, hogy a körülötte álló tömeg hallja és belássa, hogy őt az Isten küldte, úgy most a tanítványok szomorú szíve és az irántuk való nagy szeretete indokolja ezt az imádságot. (Jn 17,11b-19) 

Az ima első részében Jézus visszatekint földi működésére, belefoglalja szenvedését és halálát is, melyet már befejezettnek vesz. Mindezzel ő teljesítette az Atya akaratát, hiszen ez volt életének egyetlen vezérlő elve: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki engem küldött, hogy véghezvigyem az ő művét.” Ez az óra most ütött, és Jézus szenvedésének az ideje az Isten akaratából az Emberfia megdicsőülésének az időpontja lesz. S Jézus most az emberi természet szerint is megkapja azt a dicsőséget, mely isteni természete szerint övé volt, mielőtt a világ lett (vö Fil 2,5-11). 

A második részben Jézus tanítványaiért imádkozik. Az ő földi működése nem volt eredménytelen: az Atya neki adta a kiválasztottak kicsiny nyáját, akik az Atya tanítását elfogadták úgy, ahogy Jézus közölte velük. Most őértük imádkozik három okból: – először, mert ők az Atyáé és Jézusé, egészen különleges módon odaadták életüket az evangéliumnak; – másodszor azért, mert bennük Jézus megdicsőült, befogadták hittel tanítását és nemsokára a Szentlélek erejével felvértezve tanúi lesznek Krisztus diadalmas hitének az egész világon; – s végül azért, mert ők még ebben a világban vannak, míg Jézus eltávozik tőlük s nem lesz többé állandó személyes vigasztalójuk, erősítőjük. 

Kettőt kér tanítványai számára: „Tartsd meg őket a te nevedben!” A kérés tehát azt jelenti, hogy az apostolok maradjanak meg az Isten szeretetében és kegyelmében. Ebből a szeretetből csak egy veszett el, a romlás fia, azaz Júdás. Most különösen szükségük lesz az apostoloknak az isteni segítségre, mert egyedül maradnak abban a világban, mely gyűlöli őket. A második, amit az Úr tanítványai számára kér: „Szenteld meg őket az igazságban!” Hogy mindvégig hűek maradjanak Krisztus hitében, hogy semmiféle üldözés, semmiféle veszély el ne tántorítsa őket Krisztus tanításától, melyet nekik hirdetniük, képviselniük kell. 

Jézus mennybemenetele után, Péter az apostoli testület vezetője, kezdeményezi, hogy Júdás helyére mást válasszanak, olyat aki Jézus közelében volt, és velük együtt tanúskodjék a feltámadásról. (ApCsel 1,15-17. 20a, 20c-26) Tanúskodtak, hogy Krisztus által megismerték Istent, aki a szeretet és hittek benne. (1Jn 4,11-16) Aki megmarad a szeretetben, Istenben marad, s az Isten őbenne.

„Visszajövök hozzátok és örülni fog  majd szívetek.” Jn 14,18.