9.B. - Vasárnap együtt Istennel

Az 1789-es francia forradalom után, a rémuralom eltörölte a hétnapos beosztást és helyette a naptizedet vezette be. Így csak minden tizedik nap volt pihenő nap. De az állatok nem birták a kilenc napos munkát, s az emberek sem. Ezért mondták a franciák, hogy a vasárnap eltörlését a francia ökrök akadályozták meg. Montalambert (1810-1870) francia író, politikus és bölcselő mondta: „Vegyétek el az embertől a vasárnapot, és állattá lesz.” Hamvas Béla szerint „Az ünnep az áldozat napja és a közösség születésének kezdete.” Az évközi 9. vasárnap bibliai olvasmányai az Úr napjáról – Dominica dies-ről szólnak.  

Az Úr napját három szempontból tekintsük át: az Úr napja az ószövetségben, Jézus gyakorlatában és a keresztények életében. Mózes által ezt parancsolta az Úr: Hat napig dolgozz és végezd a munkád. A hetedik nap azonban a nyugalom napja (szabbat), az Úré, a te Istenedé. (MTörv 5,12-15) A héber szabbat, a 'valamivel felhagyni, valamit abbahagyni' értelmű. A Tízparancsolat harmadik parancsa a teremtésre emlékeztet. Isten cselekvése példa az emberi cselekvés számára. Ha Isten 'föllélegzett' (Kiv 31,17) a hetedik napon, az embernek is 'abba kell hagynia' a munkát, és engednie kell, hogy a többiek, főként a szegények, még az állatok is 'felüdüljenek'. Isten a szombatot jelként adta Izraelnek, hogy az tudja: Isten megszentelte, szereti az ő népét. A nép is fejezze ki  szeretetét, háláját az Úr iránt.

– Jézus nem helyezi hatályon kívül a szombat törvényét, bár őt a szombat megszegésével vádolják a farizeusok (kalász tépdesés, béna meggyógyítása). (Mk 2,23-3,6) Jézus azonban soha nem sértette meg e nap szentségét. Viszont elutasítja a formalizmust: „A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért.” A szeretet kötelessége előbbre való, mint a fizikai munkaszünet megtartása. A béna meggyógyításával Jézus a részvéttel együtt megmutatta, hogy neki van hatalma szombaton jót tenni és életet menteni. Jézus utánozza az Atyát, aki a világot fönntartja és kormányozza és élteti az embereket (Jn 5,17). Jézus 'a hét első napján' támadt föl a halottak közül, új életet szerzett, és elindította a kereszténység ünnepét.

– Az Úr napja, Krisztus föltámadásának napja. (2Kor 4,6-11) Krisztus föltámadása az újjá-teremtés legelső napja, amit mi magyarok vasárnapnak mondunk. Az apostoli egyház az Úr napjának megünneplését, Krisztus feltámadásának napjára tette át, és Jézus feltámadását megünnepelték (ApCsel 20,7. Jel 1,10). Jézus beteljesítette a zsidó szombat lelki igazságát, feltámadásával belépett az Atya nyugalmába, és megígérte, hogy ő helyet készít nekünk, oda vár. Ezért legyen a vasárnap együttlét Krisztus Urunkkal, a családdal és az egyházzal. Legyen az áldozat napja, a közösség Isten dicsőítése, mely elsegít az igazi nyugalomhoz, ahol megpihenünk fáradalmainktól Istenben.

„Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.” Jn 6,58.