24.B vasárnap - A boldogság forrása

Szeptember 15-én Egyházunk a Fájdalmas Szűzanyára emlékezik. Mivel szeptember 15. vasárnapra esett, ezért a szentmisét vasárnapról vesszük. 2006. szept. 17-én, az évközi 24. vasárnap kiemelkedő történelmi pillanat volt, amikor Őszentsége XVI. Benedek pápa megbízásából Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom–Budapesti érsek boldoggá avatta Salkaházi Sára szociális testvért a budapesti Szent István Bazilikában.

Sára testvér élete tükrözte mindazt, amit a mai szentírási olvasmányokban olvastunk a szeretetről és a boldogságról. Boldog élet csakis a Krisztust követő szeretet-közösségből táplálkozik.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy Krisztus iránti szeretettel végeztük-e munkánkat, tanulásunkat az elmúlt héten? Bánjuk meg mulasztásainkat és kérjük a Szentlelket, hogy adjon bátorságot és erőt az Istennek tetsző életre.

**

A hívatásról szóló tudósítások a Biblia legszebb részei. Izajás meghívását a jeruzsálemi templomban kapta látomás formájában. Ekkor ébred tudatára, hogy a szent Isten szolgálatába álló embernek tisztának kell lennie minden bűntől. Isten meg is tisztította. Az Úr kérdésére: „Kit küldjek el?” - nagylelkűen válaszol: „Itt vagyok, engem küldj el!” A próféta sorsa kudarc - akit az Úr igéje miatt honfitársai és a megszálló hatalom egyaránt üldöz -, de ő bizalmát az Úrba veti, s tőle vár segítséget. Izajás különös éneket zeng az Úr tökéletes szolgájáról, aki az igaz hitet prédikálja, szenved, hogy kiengesztelje népének a vétkeit és így dicsőíti meg az Istent.

1. Aki prófétai feladatot kapott, annak türelemmel kell viselnie a küldetéssel járó szenvedést (Iz 50, 5-9a). Izajás vállalja az áldozatot, akár az Úr Szenvedő Szolgája, mert tudja, hogy a végső győzelem az övé lesz. A keresztény ráismer Izajás jövendölésében Jézus szenvedésére és megváltó halálának titokszerű meghirdetésére, mert ő Isten igaz szolgája. Szeretetből viseli el az igazságtalan ütlegeket, és keresztje viselésével az erőszaknélküliség láncreakcióját indítja el, hogy az odaadó vagy halálra menő szeretettel az emberi szív megtisztuljon a gyűlölettől. 

Isten szolgáinak útját választotta Salkaházi Sára szociális testvér is. Ki is volt ő valójában, akinek a Duna–parton emléktábla őrzi a nevét? Ki volt ő, aki bátor volt a vértanúságig? Akinek – mint a világ igaza – fát ültettek a zsidók Jeruzsálemben?

A boldoggá avatáskor fontosabb életrajzi adatait olvastuk. 1899. május 11-én született Kassán. Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. Tanítónőként kezdte munkáját, volt könyvkötő és újságíró is. 1926-ban látott napvilágot első novellás kötete Fekete furulya címen. 1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő Szociális Testvérekkel. 1928-ban elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, lélekben egyre közelebb kerülve a Társaság szelleméhez. 1929-ben elfogadták jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Első fogadalmát 1930 pünkösdjén tette le Szegváron. Lelkének örvendezését fejezte ki jelmondata, amely egyetlen szó: „Alleluja!” azaz „Dicsérjétek az Urat!” Fogadalmasként dolgozott Kassán, ahol a Karitász-irodát vezette, közben lapot szerkesztett. Előadó körutakat tartott, hittant tanított. Népjóléti előadó volt Komáromban, Técsőn és Rahón, tanított a Szociális Képzőben. Tevékenykedett a Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetségében.

1937-ben Budapestre költözött, ahol új beosztásában – a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetőjeként – működött. Három év alatt öt új otthont alapított, közel háromszáz férőhellyel. Elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését, és ezzel egy időben vezette a Bokréta utca 3. szám alatti leányotthont.

1940 pünkösdjén letehette örökfogadalmát. Istennek való elmélyült önátadását jelzi új jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!" (Alleluja! Íme itt vagyok, engem küldj!) Ez a gondolat Izajás prófétától származik. Sára testvér ezzel fejezte ki, hogy az Istennek való teljes önátadás útjára lépett. Lelkében egész életét és halálát felajánlotta Istennek.

Ezt az önfelajánlást 1943. őszén kifele is megtette két elöljárója jelenlétében. Ebből az önfelajánlásból idézünk néhány gondolatot: „…én ma … hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát!... Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek, különösen az öregek, betegek és gyengék életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket, és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől... Ó édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes velejáró gyötrelmekkel, fájdalmakkal és szenvedésekkel együtt.” A felajánlás ténye akkor titokban maradt.

2. Minden életfelajánlás Jézus személyéből árad. (Mk 8,27-35) Márk evangélista Jézus csodáin keresztül rámutat, hogy ő a Messiás. A Messiás-titokról szóló részt pedig Péter vallomásával zárja le, és bevezet az Emberfia titkáról, szenvedéséről szóló második részbe.

Jézus saját személye körül keletkezett sejtéseket „útközben” akarja tisztázni. Először azt kérdezi meg apostolaitól: „Kinek tartanak engem az emberek?”  A tanítványok ismerik kortársaik véleményét. Válaszukból az derül ki, hogy őt a messiás-előfutárnak tartják. Erre jön a második kérdés: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter meglátja mesterében a beteljesítőt, a Messiást. Jézus jóváhagyja, s rögtön szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról kezd beszélni, amit Péter nem ért. Jézus elutasítja az emberi szemléletet, és kiemeli azt, hogy útja szenvedéssel lesz tele, s aki hisz személyében, annak követnie kell őt. Követése kereszthordozást, sőt életáldozatot is kíván. Mégis vigasztaló az örökélet szempontjából, hogy aki elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, megmenti azt.

Sára testvér életét belső és külső megpróbáltatások kísérték. De ezekben a Szentlélek világossága és ereje működött, ami mindig mélyebb lelki önátadásra késztette. Egyik naplófeljegyzésében a következőket találjuk: „Keresztül kell gázolnom önmagamon, keresztül kell lépnem önmagamon, meg kell ragadnom önmagamat, hogy önmagamat lerázva, megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre”. Ezzel az erős elszántsággal, hittel szokott le például a dohányzásról, amely őt a világhoz és előző életéhez kötötte.

3. Az igaz hit, Istennek az elfogadása, az előtte való hódolat és engedelmesség kifejezése. (Jak 2, 14-18) A Jézusba vetett hitet csak a tettek tükrözik a hétköznapok hűséges megélésében – figyelmeztet Jakab apostol.

Sára testvér fogadalmas életének nagyobb része a nemzetiszocializmus idejére esett. XI. Pius pápa 1937-ben kiadta a két szélsőséges rendszert – a nemzetiszocializmust és a bolsevizmust – elítélő enciklikáit. A Katolikus Egyház, s benne a Szociális Testvérek Társasága sem nézte tétlenül, hogy embereket származásuk, vallásuk vagy társadalmi hovatartozásuk miatt megkülönböztettek. Harcolt a korszellem ellen, védte az üldözöttek jogait és életét. Ebbe a munkába kapcsolódott be Sára testvér 1940-ben. A Nunciatúra és a testvérek segítségével keresztleveleket osztogatott, üldözötteket rejtegetett. A Szociális testvérek több mint ezer embert mentettek meg, Sára testvér egymaga száz ember életét mentette meg.

A háborús körülmények közt ülték meg karácsony ünnepét. 1944. december 27-én a nyilasok körül zárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely akkor Sára testvér vezetése alatt működött. Zsidók után kutattak. Az igazoltatás végén hat személyt magukkal hurcoltak, köztük volt Salkaházi Sára is. Egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a Dunába lőtték. A kivégzés előtti percekben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdelt és égre emelt tekintettel keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását – vértanúsága betejesedésével.

Salkaházi Sára testvér életpéldája figyelmünket korunk eseményeire irányítja. Ma is vannak ártalmas eszmerendszerek, az emberi jogok ma sem érvényesülnek maradéktalanul. Szűkebb és tágabb világunkból hiányzik az önfeláldozó szeretet. Nincs béke az egyének szívében, a családok életében, és a különböző társadalmi rétegek között is egyre mélyülő szakadékok húzódnak. Napjaink Kelet-Európájában a háború szörnyűsége tombol, míg nyugatot a terrorizmus tartja félelemben. Ilyen körülmények között kevés az igazán boldog ember.

A vasárnapi olvasmányokból és Salkaházi Boldog Sára testvér életéből tanuljuk meg, csak egy igazi boldogság van a világon – a Krisztusban gyökerező szeretet-közösség. Kérjük Sára testvér égi közbenjárását, hogy Krisztusnak átadva magunkat, építeni tudjuk az emberiség boldogulását. És segítsen, hogy saját szívünk békétlenségét le tudjuk győzni, és szembe tudjunk szállni mindenféle igazságtalansággal. Így a Krisztussal végzett szolgálatunk által boldogok leszünk már itt a földön, és jutalmul megkapjuk az örök életet. Ámen.