Az előkészítős kisdiákokért egy afrikai történettel kezdem beszédemet. Egy afrikai király megöregedett. Nem tudta, kire hagyja az országot. Elhatározta tehát, hogy próbára teszi két fiát. Elküldte őket a világba azzal a feladattal, hogy hagyjanak jeleket maguk után. Először a nagyobb fiúi indult útnak. Ahogy haladt előre az őserdőben, mindig megjelölt egy-egy fát, letört egy-egy ágat. Helyenként elejtett egy-egy fűcsomót, kövekből épített egy-egy halmot. Utána hazament apjához és jelentette: igen, hagytam magam után jeleket, kérem a megérdemelt jutalmat.
Utána a kisebbik fiú eredt útnak. Nem maradt az őserdőben, hanem benézett az emberekhez. Egy faluban idős asszonyt látott, aki nehezen cipelte haza a kunyhoja javításához szükséges pálmaleveleket. A fiú segített neki és tovább ment. A következő faluban éppen esküvő volt. Az emberek mulattak, táncoltak. Beállt közéjük - az emberek boldogan osztották meg a távolból érkezett idegennel az esküvői lakomát, de örömeiket és bánataikat is. Egy még távolabbi faluban gyászoltak. A fiú megkérdezte, hogy ki az elhunyt és részt vett gyászukban. Majd hazatért apjához, hogy ő is teljesítette a küldetést! Melyik örökölje az országot?
A király elgondolkodott és azt mondta: Gyertek, mutassátok meg, merre jártatok! Milyenek a jelek, amelyeket hátra hagytatok? Először a nagyobb fiával indult útnak, aki bevezette az őserdőbe, majd büszkén mutatta: Nézd, ezt a fát én jelöltem meg! Ezt az ágat én törtem le! Itt van a fűcsomó, amit a földre helyeztem! Ezekből a kövekből én építettem halmot! Hazaértek, majd így szólt a király: Hát te, kisfiam, merre jártál? Menjünk, apám! Bekopogtattak a kis kunyhóba, ahol az idős asszony nagy szeretettel fogadta őket. A következő faluban az emberek már messziről megismerték a fiút: ő az, aki tudott együtt örülni velünk! Végül eljutottak oda, ahol a gyászolókkal találkozott. Milyen jó, hogy akkor velünk voltál - kiáltották neki az emberek.
Hazaérkeztek. Így szólt az öreg király: Te kisfiam, te fogod örökölni az országot! A nagyobb fiú méltatlankodva tiltakozott: De apám, hát nem láttad a jeleket, amiket hátra hagytam az őserdőben? Igen, fiam - szólt az édesapa - te mindent megtettél a dolgok világában. De nézd: a fákra kapart jelzések eltűnnek, a letört ágak visszanőnek, a fűcsomók elhervadnak, a kőhalmok széthullnak. Az öcséd az emberekre figyelt és boldog volt, mikor találkozott velük. Hiszem, hogy boldoggá fogja tudni tenni azokat, akik körül veszik.
Kedves Diákok, kicsik és nagyok!
Ti is az iskolai év alatt jeleket fogtok hagyni: viselkedéssel, tanulással, szeretettel. Ha figyeltek az órák alatt és szorgalmasan tanultok, ha a szünetben barátságosan viselkedtek, ha szeretettel vagytok egymás iránt: akkor örvendeni fognak a szülők, még jobban tisztelnek a tanárok és életre szóló szép emlékekkel ajándékozzátok meg társaitok.
Kell-e ennél szebb jel a jó Isten előtt a mai világban?
Szerető mennyei Atyánk segítsen benneteket ebben a tanévben, és ezért ajánljuk magunkat és iskolánkat az Ő oltalmába: Jóságos mennyei Atyánk, te Szent Fiad és Szentlelked által meghívtál bennünket, hogy minden ember a te szent és nagy családod tagja legyen. Eleget szeretnénk tenni annak a felszólításnak, melyet hozzánk is intéztél, hogy egyek legyünk mindnyájan a szeretetben. Azért, hogy a családban, és az iskolában szeretetben éljünk, a Te oltalmadba ajánljuk iskolánk minden tanulóját, pedagógusát, örömét és minden eseményét.
Bizalommal kérünk, áraszd Szent Szíved szeretetét reánk, a jelenlévőkre és a távollévőkre. Szereteted éltessen minket a szellemi-lelki-fizikai munka végzésében, és vezessen a Te nagycsaládodba, hogy testvérként éljünk és fejlődjünk. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
Imádkozzunk: Miatyánk... Üdvözlégy...
Nagy Szent Gergely pápa az iskolák védőszentje - könyörögj érettünk.
Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: + az Atya, + a Fiú és + a Szentlélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése