A Lateráni bazilika felszentelése

A lateráni bazilika, a pápa székesegyházának a felszentelésének évfordulója van.  A bazilika homlokzati felirata hirdeti: „A Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”. A mai ünnep kifejezésre juttatja az egységet és szeretetet Péter apostoli széke iránt, amelyről Antióchiai Szent Ignác püspök 107-ben azt írta: „az egyetemes szeretetközösség élén áll.” A lateráni palotát és bazilikát 313-ban Nagy Konstantin császár adományozta a pápának. A bazilika lett a pápák főszékesegyháza és a mellette  levő épület a katolikus egyházfők székhelye a 16. századig. A bazilikát 324. november 9-én szentelte I. Szilveszter pápa a Legszentebb Üdvözítő tiszteletére. Majd a pápák Keresztelő Szent Jánost és Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánították. A pápák megválasztásuk után ellátogatnak a lateráni bazilikába, és elfoglalják a tanítói széket. A főoltár fölötti cibóriumban van elhelyezve Szent Péter és Pál apostol fej ereklyéje. A főoltárába pedig befoglalták Szent Péter apostol faoltárának maradványát. A későbbi századok során tűzvész, földrengés és fosztogatás sújtotta templomot Legutóbb XIII. Benedek pápa 1726-ban szentelte fel újra az Üdvözítő és Keresztelő Szent János tiszteletére, és a szentelés évfordulójának megünneplését november 9-én hagyta. E nap az Egyház iránti szeretet és a Péter egyházához való hűség jele, amit az egész Egyház megül.

Isten szent temploma lettünk

Kedves Testvéreim! A látható templom felszenteléséről amikor megemlékezünk, tulajdonképpen a láthatatlan templomnak, az Egyháznak titkát ünnepeljük. Az olvasmányok arra emlékeztetnek, hogy mi katolikusok, mindig felszentelt helynek tekintjük templomainkat, hiszen Isten és népének kiemelt találkozási helye a liturgikus események által.

1.   A templom Isten háza. Isten mindenhatóságával ugyan mindenütt jelen van, de azt akarta, hogy a földi térnek kijelölt pontjain teljesebb, közvetlenebb jelenléttel hívja magához Egyházának tagjait. „Isten, ki láthatatlanul mindent betöltesz, de az emberi nem üdvözítése érdekében láthatóképpen is nyilvánítod hatalmadnak jeleit, dicsőítsd meg ezt a templomot…” - kéri az Egyház könyörgésében. Már az Ószövetségben az Úr láthatóan megmutatta jelenlétét a frigysátor fölött füstoszlopban, és amikor birtokba vette a jeruzsálemi templomot. (1Kir 8,10k). Ekkor Isten Salamon ajkára adta a szót, aki így imádkozik: „Hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.” (1Kir 8,28k)

A babiloni fogság alatt Ezekiel próféta vigasztalja a népet (Ez 47,1-2. 8-9. 12). Látomásában úgy írja le a Szentföldet, mint az új paradicsomot, az Isten adta új életet. A templomból eredő  folyó amerre halad mindenfelé termékenységet visz, és akikhez eljut ez a víz, meggyógyulnak. A Holt-tengerbe visszatér az élet, a fák rendkivül  gyümölcsözők lesznek, az Isten és az ő szíve szerinti emberiség  lakóhelye lesz. Ez a csodálatos látomás Krisztusban jelent meg és a mennyországban válik valóra. Jézus Krisztus emberi testében élő templomot állított föl közöttünk (Jn 2,19. Mt 12,6), melyben „az istenség teljessége lakozik” s minden tudtunkra adott. Azt mondta a szamariai asszonynak, hogy elérkezik az óra, amikor a földkerekség minden pontján „lélekben és igazságban fogják imádni az Istent”. Az asszony azt felelte rá: Tudom, amikor eljön a Messiás, mindent tudtunkra ad. Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek” (Jn 4,1-26).

Mi keresztények a templomszenteléssel a földi térből kiszakítunk és körülhatárolunk egy Istennek fönntartott teret, melyben Istent mint jelenlévőt imádjuk, hozzá könyörgünk, szavát hallgatjuk és kegyelmét befogadjuk. Belépve a templomba szenteltvizet hintünk magunkra, keresztségünkre emlékezünk, amit a templomból előtörő vízforrás prófétai képe is jelképez. A katolikus templomban Isten jelenlétet még teljesebbé teszi Krisztus eucharisztikus bennlakozása.

2.   A templom: az Egyház képe. A keresztségben Isten szent temploma lettünk. (1Kor 3,9c-11. 16-17) Nem csak Krisztus teste templom, hanem mi is. „Nem tudtátok-e, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma?” (1Kor 3,9; vö. 2Kor 6,16) Minden keresztény ember templom, és templom ők együtt is: az Egyház, melynek látható megjelenése a kőből épült egyház. Így is hívta mindig a magyar nyelv: Szent Kereszt egyháza, Szent György egyháza, stb.

A templom középpontja az oltár és a tabernákulum, mert az Egyházat Krisztus jelenléte élteti. Az oltár körül üljük, mert Krisztus körül van az ő népe. Itt az ambó, ahonnan Krisztus szól hozzánk az evangélium által. A kereszt Krisztus húsvéti misztériumát hirdeti. Ezért gyújtjuk meg a gyertyákat minden misén és minden ünneplésen. A nyolc oszlop és a 4 szentelési kereszt: az apostolokra emlékeztet, mert rájuk épül a látható Egyház.

A templom sok téglából épült, ezeket erős kötőanyaggal illesztették össze. Mi vagyunk az élő templom élő kövei, akiket az építőmesterek (pápák, püspökök, papok) a világból ide gyűjtöttek, kemény munkával a közös hittel, közös vezetéssel, közös szentségek kötőanyagával a szeretetben építettek össze. (Sík Sándor: Szentségtartók c. verse nagyon találó.) E lelki templomnak végleges fölszentelése majd a mennyországban történik; de ezt szemléljük és erősítjük akkor, amikor a  saját vagy a lateráni templomot nézzük és ünnepeljük.

3. A templom az imádság háza és a mennyország előcsarnoka. A templom tehát az a ház, ahol Istent megszólíthatjuk. Ilyen templom lelkünk rejteke; ilyen templom a keresztény közösség; s ilyen templom az a tér, ahol a lélek és a megszentelt közösség elsősorban találkozhat Istenével. Az imádság és liturgikus események között is „csúcs és forrás” a szentmiseáldozat, amelyben Krisztus az Örök Főpap istendicséretébe kapcsolódunk bele és a Szentlélek segítségével épülünk Isten templomává. (Jn 2,13-22)

A Jelenések Könyvében csodálatosan fonódik egybe az Egyház három képe: szent város (mennyei Jeruzsálem), menyasszony és templom. „Akkor láttam,  hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam: Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között. (…) és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, és templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma” (Jn 21,2-22). A menny lesz az az örök templom, melyben az Egyház kiteljesíti a földön megkezdett életét: látja és dicsőíti az Istent. Ennek előképe a földi templom, melynek ünnepeiben már a mennyei örömöket ízleljük előre.

Testvéreim! A mai ünnep tanítása: Isten háza mi magunk vagyunk. Ha mi vagyunk az Isten háza, akkor ebben a világban épülünk, és a világ végén fogunk felszenteltetni. Az építés fáradsággal jár, a felszentelés viszont ujjongó örömet hoz. Amekkora fáradsággal jár most a hívek összegyűjtése Krisztusban, akkora lesz az öröm a feltámadáskor.

-    A hit úgy hozza össze az embereket, mint ahogy az erdőből kivágott fákat, a hegyből kimetszett sziklákat és a kiégetett téglákat hordják össze. A hívek úgy formálódnak a hitoktatás, a keresztség, a szentmise és a szentségek vétele által, mint a kőfaragók, kűművesek és ácsok kezében a faragott és összeillesztett kövek, téglák és gerendák. Az Úr házát azonban csak azok építik, akik az Isten és ember szeretet kötőanyagával dolgoznak. Ezt mi megtapasztaltuk a Millenniumi templom építése idején 2001 és 2003 között. Tegyünk így Szécseny negyedi Szent Kinga templom és közösségi ház építésénél is.

-    Szeressétek egymást, hogy felépüljetek romjaitokból. Amíg a hitetlen világból összegyűjtjük az embereket a hitre, amíg lenyesik, lefaragják magukról a rosszat, a tökéletlent, hogy alkalmasakká legyenek a békés és hézagmentes egységre – addig sok kísértést és gyötrelmet kell elszenvedni! Mikor azonban elérkezik majd a Ház örök felszentelésének napja, amikor majd ezt halljuk: „Jöjjetek, Atyám áldottai!” – mekkora lesz akkor az ujjongás és a boldog biztonság!

    Szent Ágoston püspököt idézem: „Szívetekben az apostolok tanításából vessetek alapot. Alázatból készítsétek el a padlózatot. Imádsággal és igaz beszéddel emeljétek falakká az üdvös tanítást. Az Istenről szóló tanúságtétel legyen a világító lámpás. Oszlopként hordozzátok a betegeket; mint a tető oltalmazzátok a szegényeket, - hogy az Úr mulandó jótettekért örök kincseket adjon nektek, s mindörökre felszentelt templom lehessetek az Ő bennetek lakása által.” Szeressük templomunkban egyházunkat. Ragaszkodjunk hozzá, mert „nem lehet senkinek Isten az atyja, akinek nem anyja az Egyház.”  

Ámen.