Adv. 1. - Éljünk Jézus lelkületével

Az adventi idő, a készület ideje. Krisztus eljövetelét hirdetjük, nem csupán az elsőt, hanem a másodikat is, amely az elsőnél sokkal dicsőségesebb lesz. Mi, akik Jézus két történelmi eljövetele között élünk, ez állandó Krisztusra-várás és készület ideje, mert az Üdvözítő mindenki szívében meg akar születni. 

Advent első vasárnapjának olvasmányai az emberiség örök reményéről szólnak. Arról, hogy Isten gondviselő akarata szerint életünk a megdicsőülés felé halad. Feladatunk, hogy egyénileg és közösségileg munkáljuk életünket, alakítsuk azt tudatosan. „Szabadon bűn és erény közt/ Választhatni, mily nagy eszme,/ S tudni mégis, hogy felettünk/ Pajzsúl áll Isten kegyelme.” (Madách Imre: Az ember tragédiája 15. szín) Éppen „bűn és erény közt” emberségünk törvényeit nem kellő világossággal és biztonsággal ismerjük fel. Egyesek csak földi síkon gondolkoznak, és nem építik be Istent életükbe. Akik Istenben szövetségest látnak, azok a kinyilatkoztatás és az erkölcsi törvény szerint békés életet tudnak élni. 

Izaiás az eljövendő teljes békéről prófétál. (Iz 2,1-5) A próféta kijelenti, hogy Isten megtartja a szövetségben foglalt ígéreteit és egybegyűjti a nemzeteket Isten országának örök békéjére. Ahhoz, hogy ezt a békét elnyerjük, zarándokolunk, tanulmányozzuk az Úr tanítását, hogy megtaláljuk a magunk helyét és éljük saját életünket. Az eljövendő béke középpontja Sion, ahonnan a világosság túlterjed az ószövetség népén, áthatja a világ népeit, egyetemes (katolikus) lesz, ezért mondják: „Jöjjetek és járjunk az Úr világosságában.”  

Az Úr világossága elérkezett. (Róm 13,11-14) Szent Pál Róma keresztényeihez intézett levele eszkatologikus buzdítás: „Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból!” Fel kell ismerni, hogy Krisztus halálával és feltámadásával elkezdődött a világ és az emberiség végső ideje. Ez olyan idő, mint az ébresztő óra csengése. Amikor megszólal az óra, fel kell ébredni, fel kell kelni. Az isteni valóság idején kábulatban maradni, a cselekvést halogatni oktalanság lenne. Felébredni azt jelenti, hogy a földi valóságot Jézus lelkületével élni, mert enni és inni kell, de „nem lakmározva és részegeskedésben”; házasodni, férjhez menni kell, de „ne tisztátalanságban és kicsapongásban”; dolgozni kell, de „ne civakodva és versengve.” A keresztény élet ideje a kairosz, a kegyelmi idő, amikor a keresztény nyilvánvalóvá teszi, hogy cselekedeteivel Krisztust követi és hozzá méltóan viselkedik. Nekünk a krisztusi lelkületre kell törekednünk. Ez a mi folyamatos adventünk és felelősségteljes előkészületünk az örök életre. 

Virrasszatok, hogy készen álljatok – ez Jézus felszólítása. (Mt 24,37-44) A készenlétünk abban áll, hogy életünket Jézus Krisztushoz kötve élünk Isten és emberszeretetben. Egyházunk a virrasztásra, a kegyelmi időre figyelmeztet, mert az Úr érkezése biztos, csak ideje kiszámíthatatlan.

 

„Urunk, mutasd meg irgalmas szívedet, és az üdvösséget add meg nékünk.” (Zsolt 84,8)