Jogunk van az örömre

      A kereszténység az öröm vallása. Ez megnyilvánul úgy az adventi (Gaudete, 3. vasárnap), mint a nagyböjti (Laetare, 4. vasárnap) liturgiánkban.  Szentmisénk kezdő éneke így szól: „Örüljetek az Úrban szüntelenül, újra mondom, örüljetek, mert az Úr közel van” (Fil 4,4-5). Népénekünk szintén örömre hív: „Örvendezzünk, jertek, áhítatos lelkek Istenünk oltáránál! Nyissuk ki a lelkünk, vidám dalra keljünk: Mi Urunk, mireánk vár.”

      Nem is olyan könnyű örvendező lelkűnek lenni. Plébániánk egyik tagja szomorúan újságolta, hogy december 1-jén elment a csíkszeredai állami ünnepségre. Beállt a hivatalosak körébe, hogy jobban lásson és halljon. Meglepetésére, amikor a szakállas püspök megérkezett, azt mondta az idegenből jött „ünneplőknek”, kiáltsátok: magyarok kifelé! Ám amikor ő szólt a jelenlévőkhöz, akkor báránybőrbe bújtatta szavait. Üzenete felénk nem volt hiteles. Az ünnepség végén a szakállas, mint aki jól végezte dolgát, autójához ment. Emberünk utána lépett, csak ennyit tudott mondani az autóba szállónak: ruşine... – mire az becsapta az ajtót és elment.

      Hívemnek, aki a keleti egyház vezetőjének uszításán megbotránkozott, valami vigasztalót szerettem volna mondani. Megvillant fejemben, hogy idézzem Claude Guéant francia belügyminiszter nyilatkozatát, amit a koldulás visszaszorítása érdekében meghozott párizsi intézkedések hasznosságáról mondott: „Párizsban október folyamán négy év óta először csökkent a románok által elkövetett bűncselekmények száma. Hasznos döntésről van szó, amelynek nyomán valamivel több, mint 300 őrizetbe vétel és 70 repatriálás történt... Jelenleg 33 román rendőr teljesít szolgálatot a francia fővárosban, segítenek eljutni a hálózatokhoz. A párizsi román bűnözők ugyanis rendkívül kegyetlen maffiaszerű csoportokba szerveződnek. A szeptember 13-án életbe lépett rendeletet a Champs-Élysées sugárút környékére, a Louvre múzeum és a párizsi nagyáruházak környékére kiterjesztették és érvényét 2012 nyaráig meghosszabbították.” (Le Parisien) Eszembe jutott az is, hogy a hírhedt vatrások egy volt teniszcsillag segítségét is kérik, hogy az államfő ne írja alá a parlament két háza által elfogadott jogszabályt, az egyházaktól elkobzott levéltári anyagok visszaszolgáltatását. E gondolatokat pillanatok alatt elhessegettem.

      Ezt mondtam: A provokációt, az álnokok és csalók kaján mosolyát felejtsük el, mert megkaptuk a kinyilatkoztatást az élet értelméről, az erkölcsi kötelességeinkről, a bűnbocsánatról és Isten irgalmáról (1Tessz 5,16-24). Van okunk az örömre, mert e siralomvölgybe jött közénk az Isten Fia. Ő teljesen mellénk állt és minden embert a szívére akar ölelni.

      A szeretetlenségre szeretetet, a széthúzásra egyetértést, a sírásra örömet, a bűnre kegyelmet, a halálra feltámadást hozott. Az viszont a Benne való életünk minősítője, hogy meglátjuk-e az emberi méltóságot, a jóakaratot a magyar, a román vagy a cigány emberben (Jn 1,6-8, 19-28). Ha igen, akkor megtapasztaljuk a Lélek megszentelő csodáit (Iz 61,1-2a. 10), s Üdvözítőnk dicsőséges eljövetelekor annak örömteli beteljesedését.

       

            „Az Úrban való örömünk, a mi erősségünk!” (Neh 8,10)