Készítsétek az Úr útját!

      A Római Birodalom négy fontos pilléren nyugodott: a jogon, a valláson, a biztonságon és az utakon. A főútvonalaknak mindenkor nagy jelentőségük volt. A jó utak mentén virágzott a gazdasági élet és az idegenforgalom. A jó út mindig előnyt jelentett, csak gondoljunk az 1967-es hatnapos arab-izraeli háborúra, amikor Izrael az egykori római utakat használta fel sikeresen önmaga védelmére. Keresztelő János szemében mindannyian Isten útkészítői vagyunk: az eszkatologikus öröm, a mennyei dicsőség útkészítői. Ezért mindig időszerű advent prófétáinak, Izajásnak és Keresztelő Jánosnak a felhívása: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” (Mk 1,1-8). Az útkészítő lelkület, a magunkba szállás Isten megjelenését és üdvözítő akaratát ismerteti meg velünk. Elsőként megláttatja, hogy Isten Fia első megjelenésekor testben és emberi gyöngeségben lett nyilvánvaló. A végső megjelenésekor dicsőségben és fenségben érkezik. Az első és végső megjelenése között van a harmadik fajta, a közbeeső időben való Úrjövet, a szentségi jelek alatti megjelenése. Ez az, amikor lélekben és erőt árasztva jelenik meg. Ezt csak a benne hívők tapasztalhatják meg magukban, és üdvözíti is lelküket.

      Most is szólítgatnak Isten prófétái, hogy szent vágyakozással készüljünk, egyengessük Istenünk ösvényét a pusztaságon át. A bűn cibálta lelkek készüljünk a vele való találkozásra, hogy meggyógyítson (Iz 40, 1-5. 9-11). Advent a vigasztalásra váró lelkek útkészítése, amelyen Isten gyors léptekkel siet felénk, s irgalmával kimutatja hatalmát, eltöröli bűneinket. Azért is készülünk, mert „az Úr sosem késik ígéreteit teljesíteni” (2Pt 3, 8-14).

      Életünk kibontakozásában és üdvösségünk munkálásában bizonyos lelki-szellemi folyamat figyelhető meg. Mindez azért van, mert életünk a jóra irányul, akiknek „az a jó, ami az embernek a legnagyobb fokban megfelel, és ami egész lénye kiteljesedését jelenti. Ez egyedül csak az Isten.” Karácsonyra készülve mindannyian Őt akarjuk. Ettől lesz jobbá életünk. Mivel az első bűn óta, a csendes vagy nyílt lázadástól kezdve, a megrendülésen át a megtérésig, a megtéréstől a megerősödésig a következő állomások vannak: elvárás és lázadás, megháborgatás és szembesülés, vigasztalás és beismerés, bocsánatkérés és megbocsátás. A megtért embernek szüksége van a közösségre, a beilleszkedésre és befogadásra, továbbá a megerősítésre és csapatmunkára. Ez a kegyelmi folyamat begyógyítja sebeinket, jobbá teszi kapcsolatainkat. Ezzel kezdődik a világ átalakulása, így reményünk van arra, hogy végső eljövetelének napja is békességben, tisztán és feddhetetlenül talál minket.

      „Minden ember meglátja az Üdvözítőt, akit elküld az Isten.” (Lk 3,5)