Örök állampolgárság

      Isten megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt működik, s elegendő is ahhoz, hogy az emberek megtalálják az Egyházat, a kinyilatkoztatás hordozóját s ott további eligazítást kapjanak. Ám lesznek olyanok is, akik másokat eligazítanak, de maguk nem indulnak el a hit útján, hanem azt várják, hogy Isten maga jöjjön hozzájuk. A napkeleti bölcsek az Istentől kapott jel útján megtalálták a megígért Üdvözítőt, és megértették, hogy Isten felkarolta a pogányokat is. Ezt ünnepeljük Vízkeresztkor. Majd ezt következő vasárnap, Urunk megkeresztelkedésére emlékezünk. Jézust, nyilvános működése megkezdése előtt, Keresztelő János kettős tanúságtétellel vezette be (Mk 1,7-11). Az egyik az volt, hogy Jézust a próféták fölé emelte. Kihangsúlyozta, hogy ő nem méltó arra, hogy a szolga feladatát elvégezze mellette. A másik tanúskodása arra vonatkozik, hogy Jézus majd a Szentlelket árasztja ki a benne hívőkre. Új lelkületet ad azoknak, akik benne hisznek, belülről szenteli meg őket. Amikor Jézus 30 éves lett, akkor – mint a törvény alattvalója – indult a Jordán folyóhoz megkeresztelkedni, hogy Atyja akaratát teljesítse. Megkeresztelkedésekor János bizonyságot kap az Atyától és a Szentlélektől, hogy Jézus a Messiás. Ettől fogva Jézust Isten bárányának nevezi, aki elveszi a világ bűneit. Izajás próféta kijelentését úgy tekinthetjük, mint az Atya szózatának bővebb kifejtését (Iz 42, 1-4. 6-7). Ez a titokzatos Szolga, valóságos Isten és valóságos ember egy személyben, Isten Lelkét bírja, ezért tudja létrehozni Isten akarata szerint az egyetemes üdvrendet. Az igazság, amelyet az Úr szolgája visz a nemezeteknek, elsősorban az igaz Isten helyes ismerete, amellyel összekapcsolódik az Ő akaratának ránk vonatkozó ismerete is. Ez az igazság a világossághoz hasonlít, mert rávilágít arra, hogyan kell egyéni és társadalmi életünket Isten szándékának megfelelően berendezni. Isten maga a szeretet, és a Messiás ezt az igazságot fogja kinyilvánítani. Aki majd megismeri a szerető Istent, annak élete erre az örök szeretetre fog irányul. Erénye, hogy reményt, bátorítást ad. Az emberekben meglévő parányi jónak kis szikráját pedig felszítja, hogy Istengyermekei lehessünk. Az Ő segítségével a bűn foglyai elhagyják börtönüket és eljutnak a keresztény szabadságra, ahol  minden forrás a szeretet. Szent Péter tapasztalatból mondja, hogy Jézus a Szentlélekkel felkent, azaz Krisztus (ApCsel 10, 34-38). Mindenkinek hinnie kell benne, mert csak általa jutunk el az Atyához. A mai napon a magunk keresztségére is emlékezünk, amikor mennyei állampolgárok, Isten fogadott gyermekei lettünk. A keresztség új viszonyt teremtett köztünk és az Isten, Krisztus, az emberek, az Egyház valamint a Szentlélek között. A kegyelmi élet, állandó szentségi folyamat, Isten népének földi zarándoklása a földön, hogy önmagunkat minden fenntartás nélkül adjuk és örökre Neki ajándékozzuk.

„Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!” Mk 1,7-11.