Fekete János vértanú plébános

A román kommunista hatalom egyházüldöző és a magyarság megsemmisítő munkáját a fejek hullásával kezdte. Az új vallásügyi törvény megvitatása végett Márton Áron erdélyi püspököt Bukarestbe hívták. A püspök Gyulafehérvárról 1949. június 21-én autóval a tövisi állomásra igyekezett, hogy vonattal folytassa útját Bukarestbe. A szekuritate emberei azonban Tövis előtt feltartóztatták és hosszas fogvatartás után 10 évi nehéz börtönre ítélték összeesküvésért és életfogytiglani kényszermunkára hazaárulásért. Bukarestben, Nagyenyeden és Máramarosszigeten raboskodott, ahonnan  1954. április 27-én  a belügyminisztérium bukaresti börtönébe szállították. Valamivel később, felépülése céljából egy bojári villában őrizték. Tekintettel az egyházi állapotokra és a külföldi megítélésre, 1955. január 6-án kénytelenek szabadon engedni. Ekkor a bukaresti római katolikus érsekség vendégszobájába lett kényszerlakhelye egészen március 24-ig, amikor is visszatérhetett püspöki székhelyére, Gyulafehérvárra. Március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kezébe vette az egyházmegye kormányzását. Márton Áron püspök letartóztatásától egészen a szabadulásáig terjedő időben az egyházmegye 70 papját zárták be, akik közül heten a börtönben haltak meg. 

A vértanú papok egyike volt Fekete János gelencei plébános, kézdi-orbai főesperes. 

Bélafalván született 1885. szeptember 30-án. A 15. század végén épült és Szent Adalbert vértanú püspöknek szentelt római katolikus templomban lelke beitta a szolgálat és a vértanúság eszméjét. A kézdivásárhelyi középiskola elvégzése után a papságra Gyulafehérvárt készült fel, Mailáth püspök kézfeltétele által kapta a papi hatalmat 1908. február 8-án.  Petrozsényi káplánsága alatt átérezte népe gondjait. 1915-től Brassóban hittanár, majd 1916-tól a Zsil-völgyi Vulkánban szolgál. 1924-ben az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja. 1932-ben Sepsiköröspataki, 1936-tól elhurcoltatásáig Gelence plébánosa és kerületi főesperes. Gelencén mindjárt a magyar nyelvű iskolákért küzdött. A háború után szintén szembeszállt a népet elsorvasztó politikával. 1950. május 13-án a kommunista hatóságok elhurcolták. Kálváriás útja a Brassó-i börtönben kezdődött, majd a Ghencea-i, végül a Târgu Jiu-i börtönök földalatti, fénytelen celláiban, sorozatos éjszakai kihallgatásoktól gyötörten folytatodott. Mi volt a bűne? Sem ő, sem pedig esperesi kerületének papsága nem hódolt be az államot kiszolgáló békepapi vezetőknek. Testét valóban megtörték, 92 kg-ról 38 kg-ra fogyott, de lelkében szilárd maradt. 1952. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén az angyali üzenet neki is a boldogság evangéliumát hirdette. Az utolsó leheletéig követte Mesterét, teljesen azonosulva azzal az áldozattal, amit mindennap bemutatott a szentmisében. Ez a nap az ő mennyei születésnapja. 1952. április 30-án a gelencei templomkertben temették el. Tiszteletére 2007-ben a gelencei templom előtt szobrot avattak. Boldoggáavatása folyamatban van.