Fontos szereped van!

XVI. Benedek pápa a hivatások világnapjára írt üzenetének mottója: „A hivatások Isten szeretetének ajándékai.” Nagy igazság, hogy az életünk és hívatásunk Isten ajándéka. A hivatás nagy ajándéka, akkor valósul meg, ha Isten szeretetére a családok  és egyének is szeretettel válaszolnak. Már az ember fogantatásához is két szeretetre, két sejt találkozására van szükség. Szentatyánk a hivatásébresztésről mondja: fontos szerepet játszanak a keresztény közösségek és a hívő családok, az élet és a szeretet közösségei, az emberi és keresztény kibontakozás kiváltságos helyei. A családok a legjobb hivatást ébresztő „szemináriumok, veteményes kertek”. Arra kér, hogy lelkipásztorok és hívek együtt működjenek közre azért, hogy egyre több család legyen a názáreti Szent Család példájára a Szentháromság szeretetkapcsolatának földi visszatükröződése. Jó Pásztor vasárnapján különösen is imádkozunk papi és a szerzetesi hivatásokért. Az Istennel való kapcsolat kizárólag arra a Jézusra épülhet, aki összekötötte a két világot (ApCsel 4,8-12). Péter apostol tanúskodik arról, hogy az Egyház minden kegyelmi ereje a feltámadott Krisztustól ered. És ő Jézussal olyan egységben él, akin keresztül a jó Pásztor most is cselekszik. Ahhoz, hogy Isten hívására válaszoljunk, elég annak felismerése, hogy Krisztus megváltó kegyelme képessé tesz arra, hogy Isten szeretetét testvéreinknek továbbadjuk. A keresztény hívő képes behatolni a kegyelmi életbe, amelyben Jézussal él és cselekszik az egyház (1Jn 3,1-2). A világ nem látja át Krisztus és a keresztény egységét, mert a földi közösséget sem az Isten oldaláról akarja megérteni. A hívő a krisztusi mintában, az Atya iránti odaadásban és az emberek iránti önfeláldozó szeretetben vállalja a közösség szolgálatát a házasság, a papságban vagy a szerzetesi állapotban. A házasság olyan kegyelmi állapot, amelyben a hitvestársak naponta ajándékozzák és a kölcsönös szeretetben fogadják egymást. Így építik a családot. A papság és a szerzetesi állapot által a klerikusok, a sok kis család egységének, az egyháznak szentelik magukat, Krisztus odaadó és elfogadó szeretetével. Az evangélium hirdetésével, az Eucharisztia ünneplésével és a rájuk bízottak pasztorálásával. 

Akik a „legjobb részt választották”, azok életállapotukat Krisztus szeretetében élik meg. Erre az életállapotra Krisztus hív meg, hogy szeretetben az élet testi, lelki és szellemi nemzői és gondozói legyünk. A hívásra azok vállalkoznak, akik a keresztény közösségek és a hívő családok segítségével képesek Isten oldaláról nézni a világot. Ezért hívunk meg mindenkit, különösen a gyerekeket a Krisztussal való eucharisztikus barátságra, hogy „életük legyen, és bőségben legyen”. Ő úgy viseli gondunkat, mint jó pásztor (Jn 10,11-18), hogy a földi élet asztalától eljussunk vele a mennyei asztal lakomájára is. Isten szolgája Mindszenty József mondta: „Minden népnek annyi és olyan papja van, amennyit és amilyent becsületes egyéni és családi élettel magának szült, nevelt és kiimádkozott."

„A jó pásztor életét adja a juhokért.” Jn 10,11