XVI. Benedek pápa a hivatások világnapjára
írt üzenetének mottója: „A hivatások Isten szeretetének ajándékai.” Nagy
igazság, hogy az életünk és hívatásunk Isten ajándéka. A hivatás nagy ajándéka,
akkor valósul meg, ha Isten szeretetére a családok és egyének is
szeretettel válaszolnak. Már az ember fogantatásához is két szeretetre, két
sejt találkozására van szükség. Szentatyánk a hivatásébresztésről mondja:
fontos szerepet játszanak a keresztény közösségek és a hívő családok,
az élet és a szeretet közösségei, az emberi és keresztény kibontakozás
kiváltságos helyei. A családok a legjobb hivatást ébresztő „szemináriumok,
veteményes kertek”. Arra kér, hogy lelkipásztorok és hívek együtt működjenek
közre azért, hogy egyre több család legyen a názáreti Szent Család példájára a
Szentháromság szeretetkapcsolatának földi visszatükröződése. Jó Pásztor
vasárnapján különösen is imádkozunk papi és a szerzetesi hivatásokért. Az
Istennel való kapcsolat kizárólag arra a Jézusra épülhet, aki összekötötte a
két világot (ApCsel 4,8-12). Péter apostol tanúskodik arról, hogy az
Egyház minden kegyelmi ereje a feltámadott Krisztustól ered. És ő Jézussal
olyan egységben él, akin keresztül a jó Pásztor most is cselekszik. Ahhoz, hogy
Isten hívására válaszoljunk, elég annak felismerése, hogy Krisztus megváltó
kegyelme képessé tesz arra, hogy Isten szeretetét testvéreinknek továbbadjuk. A
keresztény hívő képes behatolni a kegyelmi életbe, amelyben Jézussal él és
cselekszik az egyház (1Jn 3,1-2). A világ nem látja át Krisztus és a keresztény
egységét, mert a földi közösséget sem az Isten oldaláról akarja megérteni. A
hívő a krisztusi mintában, az Atya iránti odaadásban és az emberek iránti
önfeláldozó szeretetben vállalja a közösség szolgálatát a házasság, a papságban
vagy a szerzetesi állapotban. A házasság olyan kegyelmi állapot, amelyben a
hitvestársak naponta ajándékozzák és a kölcsönös szeretetben fogadják egymást.
Így építik a családot. A papság és a szerzetesi állapot által a klerikusok, a
sok kis család egységének, az egyháznak szentelik magukat, Krisztus odaadó és
elfogadó szeretetével. Az evangélium hirdetésével, az Eucharisztia ünneplésével
és a rájuk bízottak pasztorálásával.
Akik a „legjobb részt választották”, azok
életállapotukat Krisztus szeretetében élik meg. Erre az életállapotra Krisztus
hív meg, hogy szeretetben az
élet testi, lelki és szellemi nemzői és gondozói legyünk.
A hívásra azok vállalkoznak, akik a keresztény közösségek és a hívő családok
segítségével képesek Isten oldaláról nézni a világot. Ezért hívunk meg
mindenkit, különösen a gyerekeket a Krisztussal való eucharisztikus barátságra,
hogy „életük legyen, és bőségben legyen”. Ő úgy viseli gondunkat, mint jó
pásztor (Jn 10,11-18), hogy a földi élet asztalától eljussunk vele a mennyei
asztal lakomájára is. Isten szolgája Mindszenty József mondta: „Minden
népnek annyi és olyan papja
van, amennyit és amilyent becsületes
egyéni és családi élettel magának szült, nevelt és kiimádkozott."
„A jó pásztor életét adja a juhokért.” Jn 10,11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése