A pálos vértanúk magvetése

Miért nem indít boldoggá avatási eljárást a pálos rend? Mit látnak a tükörben a szerzetesek? Válaszok P. Bátor Botondtól, a Magyar Pálos Rend tartományfőnökétől.


– Miért fontos a pálos rendnek Vezér Ferenc páter újratemetése?
– A kereszténység 2000 éve során úgy alakult, hogy minden egyes mártír tanúságtétele a hívő ember számára óriási erőforrás. Olyasmit kiált ebbe a világba, hogy az ideiglenesen hatalmon lévő emberek hatalmaskodása nem tart sokáig, ha erőszakkal párosul. Azokra, akik miatt Ferenc atya 37 évesen hurokba hajtotta a fejét, elítélték, megkínozták, gyötörték, már csak a történészek emlékeznek. Ők akkor azt gondolták, hogy erősek és hatalmasok. Hogy Ferenc atya magyarsága mellett kitartott mindvégig, számunkra küldetés. Vannak, akik most azt mondják, ez a pálos rend nem már az, amelyik. Nekik azt mondom, nézzenek Ferenc atyára vagy a társaira, akik börtönben ültek és újraindították a rendet '89-'90-ben. Ők a hazáért nagyon sokat szenvedtek. Hát kik a magyarok, ha nem ők?

– Vértanúk esetében fölvetődhet a boldoggá avatási eljárás lehetősége. Vezér Ferenc atya esetében is?
– A temetés is annyira az isteni gondviselés útja volt, hiszen most érkezett el a kellő idő, amikor ez megtörténhet. Most állt össze minden. Ugyanígy gondolom, hogy a boldoggá avatás ideje is el fog érkezni. Mi, pálosok erről azért sem tudunk beszélni, mert soha nem avatott a rend senkit boldoggá, még csak eljárást sem indított. Ez nálunk hagyomány. Más megteheti, akár a mi támogatásunkkal is. Hiszem, hogy ez az idő el fog érkezni, de ennél konkrétabbat nem tudok most.

– Pázmány Péter azt mondta, a pálos rend és az ország állapota egymás tükörképe. Hogyan állunk ezzel?
– Nem túlságosan, de azért bizakodóan látjuk a helyzetet. Említettem a '89-'90-es újraindulást, amikor 13-14 pálos kezdte, két generáció képviselőivel: az '50 előttiek, illetve akik egyházmegyés kispapként a hatvanas évek tájékán tettek fogadalmat, titokban. Róluk csak az ÁVH tudta, hogy pálosok... Most úgy vagyunk 22-en, hogy az első generációból már nem él senki. A második generációból még heten köztünk vannak. Pici fejlődés van, szerintem a Jóistennek vannak velünk tervei. Minden évben van egy-két jelentkező.

– És mi van a tükörben?
– Azt gondolom, hogy az országban is – bármennyire nehéz a helyzet, de – van valami belső megindulás. Valami belső erő, ami nyilván az ellenerőnek annyira nem tetszik, de lehet érezni, hogy vibrál valami a levegőben, ami pozitív változást hozhat. Nem feltétlenül anyagi változásra gondolok, hanem az emberek belső tartására; talán visszatérnek azokhoz az értékekhez, amire lehet alapozni az életet. Mert ahogy az elején mondtam a vértanúsággal kapcsolatban, ideiglenes dolgokra nem lehet ráépíteni egy ország sorsát.