3. A közösség vagy kommunió. A
közösség a közös életviszonyok között élő, illetve közös eszmék, célok által
egyesített emberek csoportja. A krisztusi közösséget maga Jézus Krisztus, az
Isten Fia hozta létre. Ezért ez a legszentebb közösség a földön.
A krisztusi közösség születését
nagyszerűen megvilágítja a feltámadt Jézus húsvétesti megjelenése. E találkozás
lépésről-lépésre hitre segítette az apostolokat (Lk 24,35-48). Mindjárt el kell
ismernünk, hogy Jézus megjelenésekor senki sem volt a régi; sem Jézus, sem az
apostolok. Jézus feltámadásában valósult meg először a test és lélek egysége:
szellemi test támadt fel. A test valóban kinyilvánulása lett a léleknek,
tökéletes harmónia jött létre. Úgy, hogy a Feltámadt megjelenésének már nem áll
semmi útjában: sem az épület fala, sem a ház zárt ajtója. Valamilyen formában
hasonlít a nap fényéhez, amely úgy hatol át az ablaküvegen, hogy azt nem sérti.
Ezért a feltámadt Jézus más.
A tanítványok is másak, mert Jézus
halálakor nagy zavar keletkezett lelkükben. Amíg Jézus mellett éltek, szívükben
kirajzolódott, hogy ő Istentől jött valaki. Nagypénteken minden reményük
összeomlott. Már nem képesek sem a múltat, sem a jelent, pláne a jövőt átlátni.
Semmiről sincs átfogó képük, életüket sem tudják elhelyezni. Erőt vett rajtuk a
félelem és a szorongás. A megijedt apostolok körében a Feltámadott „Békesség
nektek” – köszöntéssel jelent meg. A feltámadás által Jézus külső megjelenése
annyira megváltozott, hogy különféle módon kellett meggyőznie apostolait testi
valóságáról. Jézus megjelenésekor a tanítványok első reakciója a félelem volt.
a) Jézus elsőként testének
fizikai valóságáról győzi meg tanítványait. „Nézzétek
meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!” Meggyőzi, hogy
nem kísértetet látnak, hanem egy megtapintható személyt, aki nem kizárólag
szellem, hanem teste is van. Ekkor félelmük örömbe csap át, de most sem
hisznek. Az érzelmi felindulásból született örömnek is át kell alakulnia,
mégpedig békességgé. Jézus pedig körültekintően munkálja bennük a húsvéti
hitet.
b) Jézus kapcsolatot teremt
apostolaival, ennivalót kér. Ez a második mozzanat. Jézus az odaadott sült
halból szemük láttára evett és ezt mondta: be kellett teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.
c) Ekkor megnyitotta értelmüket,
hogy megértsék az Írásokat. A Szentírásban benne van a
mindenkinek szóló örökérvényű üzenet: szeretlek téged. A tanítványok csak ekkor
jutottak hitre, kerültek Krisztussal közösségbe. Jézus az eddigi személyes
tapasztalatot – a vigasztalást, meggyőzést és kapcsolatot –, még értékesebb
ajándékkal egészíti ki: az Isten tetteinek az értésével. Az apostolok egyetlen
harmonikus egészben, hitben látják saját múltjukat, benne Jézus fontosságát, és
hogy minden a Szentírás messiási jövendölései szerint történt. Ezzel az értelmi
látással jutottak el annak a bizonyosságára, hogy amit tapasztaltak, az az egész ószövetség csúcsa és megkoronázása.
Ez a húsvéti hit, olyan ajándék, amely a tisztán látásra eljutottat feladattal
is felruházza. Jézus mielőtt elbúcsúzna tanítványaitól, őket a megtérés és a bűnbocsánat hírnökeiként
küldi minden emberhez.
A
Szentlelket is azért lehelte rájuk, hogy lelkükbe beálljon a békesség, amelyben
Isten jelen van az ember számára, amelyben az ember teljesen rábízza magát
Teremtőjére. Krisztus így vezette apostolait a Húsvét izgalmából át az Egyház
történelmi idejének, szentségi rendjének nyugalmába és békességébe. Ma ez a kommunió
az Eucharisztia ünneplésében valósul meg. Ezt a kommuniót élteti és erre vezet
a rózsafüzér imádkozása is.
4. A közösségépítést szolgálja a rózsafüzér
imádság.
A
rózsafüzér Mária tapasztalásából kiindulva kifejezetten szemlélődő imádság. Ha
megfosztanánk e dimenziótól, természetét vesztené, miként VI. Pál hangsúlyozta:
„Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a kockázattal
jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz, és ellentmond Jézus intelmének:
’amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok, akik azt hiszik,
hogy a bőbeszédűségükért találnak meghallgatást’ (Mt 6,7). A rózsafüzér mondása
természete szerint nyugodt, szinte késletetten lasú ritmust igényel, ami
elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumárairól, melyeket
annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből
elmondhatatlan gazdagság fakad.”
Mária
szemlélődése elsősorban emlékezés, olyan
emlékezés, amely jelenvalóvá teszi Isten üdvtörténeti műveit. És mi is
hívő és szerető magatartással kitárulunk a kegyelemnek, melyet Krisztus
életének, halálának és föltámadásának misztériumaival nyert el számunkra.(RVM
12.)
A rózsafüzér eredete. A rózsafűzér
eredetét csak röviden tekintsük át. Tulajdonképpen négy alap forrása van: a
zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imafüzérek. Ezekből alakult ki a
15. században a ma ismert rózsafüzér. A 13. században a szerzetesek (bencések,
ferencesek, domonkosok, pálosok stb) kórusban imádkozták a zsoltárokat, néhány
helyen mind a 150 zsoltárt. A budaszentlőrinci pálosokról tudjuk, hogy a nap 24
órájában beosztva imádkozták a zsoltárokat. Azok a testvérek, akik nem tudtak
olvasni, ugyanakkor 150 Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. Egy jelenés
formájában Szent Domonkos kapta az üzenetet, hogy az Üdvözlégyet imádkozzák
150-szer a Miatyánk helyett. Ezért a domonkosokkal van összekapcsolva a
rózsafüzér eredete és terjesztése.
a) Szent Domonkos korában a rózsafüzér
150 Üdvözlégyből állott, de az Üdvözlégynek csak az
első, szentírási részét mondták. Az Eucharisztia nagy tisztelője, IV. Orbán
pápa 1261-ben hozzáadta „Jézus” nevét és ez volt az ima csúcsa és vége. A 15.
században a Rajna völgyi karthauzi kolostorok szerzetesei (Trier, Mainz, Köln,
Strassburg) hozzáadtak egy titkot Jézus életéből, amin aztán elmélkedni,
szemlélődni tudtak.
A karthauzi
Porosz Domonkos volt az, aki az 50 Üdvözlégy imát tizedekre osztotta, a
titkokat hozzáadta, és elnevezte ezt az imádságot „Rosarium”-nak, vagyis Mária
rózsakoronájának. A titkokat latinul clausulának, záradéknak nevezték, mert
ezek zárták le az Üdvözlégy imát és erről elmélkedtek. Vannak olyan listák is,
amelyek 150 titkot tartalmaznak (karthauzi Esseni Adolf, valamint a
tanítványáé, Porosz Domonkosé). A karthauzi szerzetesek a rózsafüzérrel
követték az őskeresztény pusztai remeték szokását, akik egy-egy zsoltárt együtt
elmondtak, majd csendben térdelve vagy leborulva azon hosszasan elmélkedtek, és
a végén az elöljáró összefoglalta az egyéni imákat a „zsoltárkollektával”.
Az
első Rózsafüzér Társaságot 1468-ban Alanus de Rupe domonkos szerzetes
alapította a franciaországi Douaiban. Példáját mások is követték és ez
hozzájárult az ájtatosság gyors elterjedéséhez.
b) Az Üdvözlégy második része (Asszonyunk, Szűz Mária...) V. Szent Piusz pápa – aki maga is domonkos
volt – szorgalmazására lett része az imának. Hivatalosan jóváhagyta a
rózsafüzért (1568), és terjesztette annak imádkozását. Ő vezette be az ünnepet
„Győzedelmes Nagyasszonynak” tiszteletére 1572. október 7-én. Utóda, XIII.
Gergely pápa 1573-ban az ünnep nevét megváltoztatta a „Rózsafüzér Királynője”
címére. A dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az 5 tizedet megelőző 3
üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban, a tridenti zsinat után, a 16.
században került hozzá. A rózsafüzér titkainak számát is lecsökkentették 15-re,
vagyis minden tizednek egyetlen titka van.
Október
7-én Rózsafüzér Királynőjének ünnepét, október 8-án Szűz Mária, Magyarok
Nagyasszonya, Magyarország Főpatrónája ünnepét üljük. E napokon minden magyar,
bárhol is él kegyelettel emlékezik, s a keresztény magyar hálát ad Istennek, a
tőle kapott történelmi küldetésért s azért, hogy Szűz Máriában égi oltalmazót
kaptunk.
- folytatom -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése