Közösségépítés rózsafüzérrel 2. rész

3. A közösség vagy kommunió. A közösség a közös életviszonyok között élő, illetve közös eszmék, célok által egyesített emberek csoportja. A krisztusi közösséget maga Jézus Krisztus, az Isten Fia hozta létre. Ezért ez a legszentebb közösség a földön.         

            A krisztusi közösség születését nagyszerűen megvilágítja a feltámadt Jézus húsvétesti megjelenése. E találkozás lépésről-lépésre hitre segítette az apostolokat (Lk 24,35-48). Mindjárt el kell ismernünk, hogy Jézus megjelenésekor senki sem volt a régi; sem Jézus, sem az apostolok. Jézus feltámadásában valósult meg először a test és lélek egysége: szellemi test támadt fel. A test valóban kinyilvánulása lett a léleknek, tökéletes harmónia jött létre. Úgy, hogy a Feltámadt megjelenésének már nem áll semmi útjában: sem az épület fala, sem a ház zárt ajtója. Valamilyen formában hasonlít a nap fényéhez, amely úgy hatol át az ablaküvegen, hogy azt nem sérti. Ezért a feltámadt Jézus más.

            A tanítványok is másak, mert Jézus halálakor nagy zavar keletkezett lelkükben. Amíg Jézus mellett éltek, szívükben kirajzolódott, hogy ő Istentől jött valaki. Nagypénteken minden reményük összeomlott. Már nem képesek sem a múltat, sem a jelent, pláne a jövőt átlátni. Semmiről sincs átfogó képük, életüket sem tudják elhelyezni. Erőt vett rajtuk a félelem és a szorongás. A megijedt apostolok körében a Feltámadott „Békesség nektek” – köszöntéssel jelent meg. A feltámadás által Jézus külső megjelenése annyira megváltozott, hogy különféle módon kellett meggyőznie apostolait testi valóságáról. Jézus megjelenésekor a tanítványok első reakciója a félelem volt.

a)  Jézus elsőként testének fizikai valóságáról győzi meg tanítványait. „Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!” Meggyőzi, hogy nem kísértetet látnak, hanem egy megtapintható személyt, aki nem kizárólag szellem, hanem teste is van. Ekkor félelmük örömbe csap át, de most sem hisznek. Az érzelmi felindulásból született örömnek is át kell alakulnia, mégpedig békességgé. Jézus pedig körültekintően munkálja bennük a húsvéti hitet.

b)  Jézus kapcsolatot teremt apostolaival, ennivalót kér. Ez a második mozzanat. Jézus az odaadott sült halból szemük láttára evett és ezt mondta: be kellett teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.

c)   Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. A Szentírásban benne van a mindenkinek szóló örökérvényű üzenet: szeretlek téged. A tanítványok csak ekkor jutottak hitre, kerültek Krisztussal közösségbe. Jézus az eddigi személyes tapasztalatot – a vigasztalást, meggyőzést és kapcsolatot –, még értékesebb ajándékkal egészíti ki: az Isten tetteinek az értésével. Az apostolok egyetlen harmonikus egészben, hitben látják saját múltjukat, benne Jézus fontosságát, és hogy minden a Szentírás messiási jövendölései szerint történt. Ezzel az értelmi látással jutottak el annak a bizonyosságára, hogy amit tapasztaltak, az az egész ószövetség csúcsa és megkoronázása. Ez a húsvéti hit, olyan ajándék, amely a tisztán látásra eljutottat feladattal is felruházza. Jézus mielőtt elbúcsúzna tanítványaitól, őket a megtérés és a bűnbocsánat hírnökeiként küldi minden emberhez.

A Szentlelket is azért lehelte rájuk, hogy lelkükbe beálljon a békesség, amelyben Isten jelen van az ember számára, amelyben az ember teljesen rábízza magát Teremtőjére. Krisztus így vezette apostolait a Húsvét izgalmából át az Egyház történelmi idejének, szentségi rendjének nyugalmába és békességébe. Ma ez a kommunió az Eucharisztia ünneplésében valósul meg. Ezt a kommuniót élteti és erre vezet a rózsafüzér imádkozása is.

            4. A közösségépítést szolgálja a rózsafüzér imádság.

            A rózsafüzér Mária tapasztalásából kiindulva kifejezetten szemlélődő imádság. Ha megfosztanánk e dimenziótól, természetét vesztené, miként VI. Pál hangsúlyozta: „Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz, és ellentmond Jézus intelmének: ’amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy a bőbeszédűségükért találnak meghallgatást’ (Mt 6,7). A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késletetten lasú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumárairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”           

Mária szemlélődése elsősorban emlékezés, olyan  emlékezés, amely jelenvalóvá teszi Isten üdvtörténeti műveit. És mi is hívő és szerető magatartással kitárulunk a kegyelemnek, melyet Krisztus életének, halálának és föltámadásának misztériumaival nyert el számunkra.(RVM 12.)

            A rózsafüzér eredete. A rózsafűzér eredetét csak röviden tekintsük át. Tulajdonképpen négy alap forrása van: a zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imafüzérek. Ezekből alakult ki a 15. században a ma ismert rózsafüzér. A 13. században a szerzetesek (bencések, ferencesek, domonkosok, pálosok stb) kórusban imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a 150 zsoltárt. A budaszentlőrinci pálosokról tudjuk, hogy a nap 24 órájában beosztva imádkozták a zsoltárokat. Azok a testvérek, akik nem tudtak olvasni, ugyanakkor 150 Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. Egy jelenés formájában Szent Domonkos kapta az üzenetet, hogy az Üdvözlégyet imádkozzák 150-szer a Miatyánk helyett. Ezért a domonkosokkal van összekapcsolva a rózsafüzér eredete és terjesztése.

a)  Szent Domonkos korában a rózsafüzér 150 Üdvözlégyből állott, de az Üdvözlégynek csak az első, szentírási részét mondták. Az Eucharisztia nagy tisztelője, IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta „Jézus” nevét és ez volt az ima csúcsa és vége. A 15. században a Rajna völgyi karthauzi kolostorok szerzetesei (Trier, Mainz, Köln, Strassburg) hozzáadtak egy titkot Jézus életéből, amin aztán elmélkedni, szemlélődni tudtak.

            A karthauzi Porosz Domonkos volt az, aki az 50 Üdvözlégy imát tizedekre osztotta, a titkokat hozzáadta, és elnevezte ezt az imádságot „Rosarium”-nak, vagyis Mária rózsakoronájának. A titkokat latinul clausulának, záradéknak nevezték, mert ezek zárták le az Üdvözlégy imát és erről elmélkedtek. Vannak olyan listák is, amelyek 150 titkot tartalmaznak (karthauzi Esseni Adolf, valamint a tanítványáé, Porosz Domonkosé). A karthauzi szerzetesek a rózsafüzérrel követték az őskeresztény pusztai remeték szokását, akik egy-egy zsoltárt együtt elmondtak, majd csendben térdelve vagy leborulva azon hosszasan elmélkedtek, és a végén az elöljáró összefoglalta az egyéni imákat a „zsoltárkollektával”.

            Az első Rózsafüzér Társaságot 1468-ban Alanus de Rupe domonkos szerzetes alapította a franciaországi Douaiban. Példáját mások is követték és ez hozzájárult az ájtatosság gyors elterjedéséhez.

b)  Az Üdvözlégy második része (Asszonyunk, Szűz Mária...) V. Szent Piusz pápa – aki maga is domonkos volt – szorgalmazására lett része az imának. Hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért (1568), és terjesztette annak imádkozását. Ő vezette be az ünnepet „Győzedelmes Nagyasszonynak” tiszteletére 1572. október 7-én. Utóda, XIII. Gergely pápa 1573-ban az ünnep nevét megváltoztatta a „Rózsafüzér Királynője” címére. A dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az 5 tizedet megelőző 3 üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban, a tridenti zsinat után, a 16. században került hozzá. A rózsafüzér titkainak számát is lecsökkentették 15-re, vagyis minden tizednek egyetlen titka van.

            Október 7-én Rózsafüzér Királynőjének ünnepét, október 8-án Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Főpatrónája ünnepét üljük. E napokon minden magyar, bárhol is él kegyelettel emlékezik, s a keresztény magyar hálát ad Istennek, a tőle kapott történelmi küldetésért s azért, hogy Szűz Máriában égi oltalmazót kaptunk. 

- folytatom -