Aurelius
Augustinus sötétbarna pún fiúcska 354-ben született a numídiai Tagastéban.
Édesapja pogány, édesanyja keresztény asszony. Szülővárosától délre
eső Madaurában retorikát tanul, akiben a lángész és lángoló érzékek korán ébredeztek.
A társaságkedvelő fiú könnyelműen él, sok szomorúságot okozva
édesanyjának.
Mai értelemben vett középiskoláit 17 éves korában befejezte. Atyai ismerőse anyagilag
támogatta, hogy a Karthágóban tanuljon-tanítson, és pályafutását készítse elő. Ott
a színházban leli örömét, valamint a szerelemben. 372-ben megszületik fia,
Adeodatus. Keresni kezd tehát, kezébe véve a Szentírást, de azt egyszerű
stílusa miatt félre is teszi. Ott belevetette magát a manicheizmus szektába, amely
azt vallotta, hogy a test vétkei nem számítanak, majd a lélek úgyis kiszabadul
belőle. Valami több után vágyódva, elkezdi olvasni Cicero,
Hortensius című művét, mely fordulópontot jelent életében. „Akkor úgy láttam, hogy a Szentírást Cicero
nagyszerű könyvével egy napon említeni sem lehet. Tudós gőgömnek nem tetszett
benne a szerénység, viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe.” Kilenc év után
kiábrándult az eretnekségből. Elhagyta Karthágót és Rómába utazott. Iskolát
nyitott, de belebukott. Barátai segítségével 384-ben elnyerte a milánói
szónoklattani tanszéket.
Tekintélyes állásban, édesanyja és szeretteivel
körülvéve is boldogtalan. Viszont Szent Ambrus kifinomult
nyelvezetét hallgatva, akaratlanul is lelkébe hatolnak a hit igazságai. Nagy kétségek között
vergődve találkozott Szent Ambrussal. A nagy püspök beszédei krízist váltottak
ki benne, amely végül is megtéréséhez vezetett. „Jóllehet
magyarázatait nem iparkodtam megjegyezni, hanem csak előadási módjára figyeltem
- nem hittem, hogy van hozzád ösvényünk, s így csak hiábavalósággal törődtem -,
a kifejezések, melyeket szerettem, bevezették lelkembe a tartalmat is, amellyel
egyébként nem törődtem, de nem tudtam őket egymástól külön rekeszteni. S míg
készséges lélekkel azt iparkodtam felfogni, milyen választékosan beszél, együtt
az is besurrant lelkembe, milyen igazat beszél. És pedig fokozatosan.” Ekkor ismeri fel, ahhoz,
hogy eljusson Krisztus igazi valójához, neki is meg kell alázkodnia. Kezébe
vette a Szentírást, és Szent Pál leveleit mohón olvasta. Végül is szelleme,
értelme megtisztítása megtörtént. Elfogadta a hitigazságokat, a megváltó utat
és azokat más emberi okoskodással össze nem vegyítette. Ellenben „ott, ahol
megszűkült” a megváltó út, vonakodott járni rajta. Hátra volt még akarata
megtisztulása. A végső igazság elfogadása azért nehéz, mert megköveteli az
embertől az egzisztenciális választ, akaratának, erkölcsi életének teljes
meghódolását. Csak ha ez elkezdődik, tisztul meg a lelki és testi rész az
emberben. Néhány neves ember megtérése bátorítóan hatott rá, és megfogalmazta
magának: Te nem tudnád megtenni, amit
ezek tudnak? És a Római levél 13,13-ban megkapta a döntést. Félévet készül
a keresztségre és 387. árpilis 25-ére virradó nagyszombat éjszakáján fiával
együtt Ambrus megkeresztelte. E megtért ember Krisztussal azonosult,
gyümölcsöző élete által lett az, akit Szent Ágoston néven ismer a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése