Egyházközségünk
nagy napja van. Az elsőáldozásra készülők első csoportjából 47 gyerek járul
szentáldozáshoz és lesz teljes a szentmiséje. Öröm ez a gyerekeknek és
szülőknek, a testvéreknek és rokonoknak, a keresztszülőknek és pedagógusoknak,
a hittanároknak és mindnyájunknak. Életünk Isten nagy ajándéka, amit szüleink
által kaptunk. Jó szüleink nemcsak a földi létbe indítottak el, hanem a
keresztség által a kegyelmi élettel is felvérteztek. Gondoskodó szeretetük az
Egyház közösségében ötvöződött Jézus Krisztus megszentelő tanításával és
életadó szentségeivel. Így erősödtünk meg Krisztusban. A gyerekek is az imádság
és a jótettek által fejlődtek, most a szentgyónás által megtisztultak és a
szentáldozásban Krisztussal egyesülnek. Ez az ember és az Isten szent
közössége, kommuniója. Így olyan erős kötelék jön létre Isten és közöttünk,
hogy Szent Pál szavai szerint, sem élet, sem halál el nem szakíthat bennünket
Isten szeretetétől, amely a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van. Igeliturgiánk a
keresztény élet keresztmetszete: megtérés, Krisztusba kapcsolódás és a
szeretet kibontakozása. Azzal, hogy Jézus megszabadított bennünket a bűntől és "új életet"
ajándékozott nekünk: Isten gyermekei vagyunk. A megtérést Isten megelőző kegyelme segíti
elő (ApCsel 9,26-31). Mindenkinél ez egyéni módon
működik.
Az olvasmány arról szól, hogy a keresztény üldöző Saulból hogyan lett
Krisztus lánglelkű apostola. Saul más akolból került az Egyházba. Sokféle
megtérés volt és van. Vannak ilyen Saul-Pál fordulások, és vannak kisebb
megtérések is. Mindenik a szellem és értelem megtisztításával kezdődik. Ez
abban áll, hogy a hitigazságokat mélységes hittel elfogadjuk; más emberi
okoskodással össze nem keverjük, a világmindenséget, a történelmet és saját
életünket a keresztény hit fényében szemléljük. Ha nekünk Krisztus az élet
igazsága, akkor egész egzisztenciánkkal előtte kell meghódolnunk. Csak így
bontakozhat ki Jézus tanítása bennünk, és veti ki előbb szellemünkből, majd
pszichénkből, végül testi életünkből a tisztátalanságot, a bűnt. A megtérés tehát egész
életre kiható, állandó folyamat, elkötelezettség: Krisztust akarjuk magunkra ölteni
(Róm 13,14). A keresztségben szentségi módon Krisztusba oltódunk (Jn 15,1-8).
Jézus evangéliumi metaforája tovább viszi a próféták és zsoltárok szóképét. Ő a
szőlőtő (kegyelem forrása) és mi vagyunk a szőlővesszők (kegyelemből élők). Az
istengyermeki élet az ember és Jézus együttéléséből fakad és magába foglalja a
test és lélek képességeinek Krisztussal élő egységét. Ezt tesszük a
szentmisében, amikor felajánljuk életünket Jézus áldozatával egyként az Atyának és a Szentlélek ereje által Krisztus önmagát adja nekünk a kenyér és bor színeiben. A
szentáldozásban pedig szentségi módon Krisztussal egyesülünk. A Krisztussal azonosult
élet ismertetője, az emberszeretet (1Jn 3,18-24). Ez a Krisztussal élő és embereket szolgáló szeretet a kegyelmi élet.
„Aki
énbennem marad, bőséges termést hoz.” Jn 15,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése