A magyarul beszélő, de önálló
jogszokásokkal és közösségi tudattal rendelkező, a hadakozást hivatásszerűen
űző székelyek fontos szerepet játszottak a magyar történelemben. Ezer éve a
székelység története a magyar történelem szerves részét alkotja. Anonymus óta a
középkori krónikások figyelmét is felkeltette a székelység. Kezdetben az
eredetkérdésre adtak feleletet, majd a 16. században keletkezett kútfők
részletesen foglalkoztak a székely társadalom berendezkedéseivel, szokásaival.
A 19. században megindult modern történetírás a forráskritika módszereit
használva az eredetkutatást részesítve előnyben, könyvtárnyi irodalmat hozott
létre, anélkül azonban, hogy a kérdés lezárására vagy az álláspontok
közeledésére sor került volna.
Anonymus, hogy a honfoglalás jogosságát
történeti szempontból is alátámassza, az 1200 táján írt munkájában azt írja: „a székelyek,
akik kezdetben Attila király népe voltak”, Csongrád közelében a Tiszai révnél
átkeltek és békésen csatlakoztak a magyarokhoz. Fiaikat különféle ajándékokkal
túszul adták Árpád fejedelemnek. A szövetségkötés után „Ősbő serege
előtt az első csatasort biztosították maguknak.” Kézai Simon az 1283 táján írt
Gesta Hungarorum c. művében nemcsak a
hunok és magyarok rokonságát állítja, valamint hogy Árpádok Attila
leszármazottjai, hanem azt is, hogy a székelyek hunok.
A székelyek „amikor hírét
vették, hogy a magyarok másodszor is visszatérnek Pannóniába, elébük mentek
Oroszország végeire, és miután együttesen Pannóniát elfoglalták, abban részt
kaptak, de nem Pannónia síkságán, hanem a blakkokkal (türk nép) együtt a végek
hegyeiben nyertek osztályrészt, ezért a blakkokkal összeelegyedve, mint
mondják, azok betűit (türk-székely rovásírást) használják.”
A Pozsonyi Krónika,
a Képes Krónika és a Túróczi Krónika is egyöntetűen hirdetik, hogy a székelyek
a hunok utódai, akik Attila hun király halála után kirobbant polgárháború
idején Csigla mezőre, illetve Erdélybe vonultak vissza. Túróczi kiemeli, hogy a
székelyek hun származását soha senki nem vonta kétségbe. Ezek a székelyek
szigorú erkölcseikben és a közös földhasználatban különböznek a magyaroktól. A
szkíta írást sem felejtették el, mert botok metszésével róják betűiket. A
magyarok visszatértekor elébük mentek Ruthéniába, s miután közösen birtokukba
vették a Kárpát-medencét, akkor „a székelyek az
ország azon részét nyerték osztályrészül a magyarok akaratából, melyet elébb
saját székhelyüknek választottak”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése