Úrnapja - egyesülés az Istennel

V. Orbán pápa nagyon tisztelte az Oltáriszentséget. 1264-ben éppen Orvietóban tartózkodott, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsena városában az ostya a pap kezében átváltoztatás alatt vérezni kezdett. Ismeretes, hogy a csodát egyik vatikáni freskón Rafael is megörökítette. A pápát a csoda most már arra indította, hogy Úrnapjának megünneplését az egész Egyházban elrendelje. Aquinói Szent Tamást megbízta az ünnep miséjének és zsolozsmájának összeállításával.
Az Úrnapi kultuszt Magyarország a legelsők között karolta fel. Kolozsvárt már 1271-ben ünnepként ülték meg. A fényes, hitvalló körmenetet előbb a királyi udvarban tartottak, majd városokon és falvakon. Budán 1424-ben tartott Úrnapi körmeneten Zsigmond király vendégeként még az öreg II. Mánuel görög császár is megjelent. Városokon az ünnep részeként Oltáriszentségről szóló iskoladrámákat, misztériumjátékokat adtak elő.

1668 Úrnapján Székelyudvarhelyen, szabad ég alatt, magyar nyelven került előadásra a Melkizedek áldozata misztériumjáték. A nagyszámú nemesség között ott volt István moldvai fejedelem is, aki azért jött át az erdélyi havasokon, hogy e színjátékon jelen lehessen.
Minden szentmisében az átlényegüléssel: „Ez az én testem, ez az én vérem”, Jézus állandó jelenlét titkába kapcsolódunk be, hogy az Ő halálának emlékezete köztünk megmaradjon, és Teste s Vére „éltető lélekké” váljék mindenki számára. Általa „egyet alkotunk”: eggyé válunk, új emberré. Íme a közös asztal szentsége, a megosztott és mégis el nem fogyó Kenyér bősége, amely Szent Tamás énekeiből árasztja biztató üzenetét: „Aki veszi, meg nem osztja, / Meg nem töri, nem szakasztja, / Mindenek épen veszik. / Veszi egy és ezrek veszik, / S minden egyenlőn kapja részit, / Mégis: nem fogyatkozik.”

Úrnapi misénket ajánljuk fel a családok megújulásáért és a születendő gyermekekért. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy mint fogyó nemzet egyesülhessünk a ’fogyhatatlan istenséggel’.

Igazi élet szirmok.