V. Orbán pápa nagyon tisztelte az Oltáriszentséget. 1264-ben éppen
Orvietóban tartózkodott, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsena
városában az ostya a pap kezében átváltoztatás alatt vérezni kezdett.
Ismeretes, hogy a csodát egyik vatikáni freskón Rafael is megörökítette.
A pápát a csoda most már arra indította, hogy Úrnapjának megünneplését
az egész Egyházban elrendelje. Aquinói Szent Tamást megbízta az ünnep
miséjének és zsolozsmájának összeállításával.
Az Úrnapi kultuszt Magyarország a legelsők között karolta fel.
Kolozsvárt már 1271-ben ünnepként ülték meg. A fényes, hitvalló
körmenetet előbb a királyi udvarban tartottak, majd városokon és
falvakon. Budán 1424-ben tartott Úrnapi körmeneten Zsigmond király
vendégeként még az öreg II. Mánuel görög császár is megjelent. Városokon
az ünnep részeként Oltáriszentségről szóló iskoladrámákat,
misztériumjátékokat adtak elő.
1668
Úrnapján Székelyudvarhelyen, szabad ég alatt, magyar nyelven került
előadásra a Melkizedek áldozata misztériumjáték. A nagyszámú nemesség
között ott volt István moldvai fejedelem is, aki azért jött át az
erdélyi havasokon, hogy e színjátékon jelen lehessen.
Minden szentmisében az átlényegüléssel: „Ez az én testem, ez az én vérem”, Jézus állandó jelenlét
titkába kapcsolódunk be, hogy az Ő halálának emlékezete köztünk
megmaradjon, és Teste s Vére „éltető lélekké” váljék mindenki számára.
Általa „egyet alkotunk”: eggyé válunk, új emberré. Íme a közös asztal
szentsége, a megosztott és mégis el nem fogyó Kenyér bősége, amely Szent
Tamás énekeiből árasztja biztató üzenetét: „Aki veszi, meg nem osztja, /
Meg nem töri, nem szakasztja, / Mindenek épen veszik. / Veszi egy és
ezrek veszik, / S minden egyenlőn kapja részit, / Mégis: nem
fogyatkozik.”
Úrnapi
misénket ajánljuk fel a családok megújulásáért és a születendő
gyermekekért. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket,
hogy mint fogyó nemzet egyesülhessünk a ’fogyhatatlan istenséggel’.
Igazi élet szirmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése