Prof. dr. Marton József beszéde:
Kedves Gyászoló Testvérek!
A gyulafehérvári Papnevelde és a kolozsvári Babeş Bolyai
Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar nevében szeretnék
megemlékezni és búcsút venni szeretett tanár-kollégánktól.
Dr. Nagy József teológia tanár életét röviden imígyen foglalhatnám össze: szenvedés és szolgálat.
Kiskorától fogva „tövist kapott testébe,” súlyos asztmában
szenvedett, de erről nem sokat beszélt. Ő mindig életvidám volt. Az erőt
Jézus Krisztustól kölcsönözte. Napi szentmiséi, Szentírás-olvasásai,
imádságai oly erővel töltötték el, hogy testi betegsége ellenére is
mosolyt sugárzott környezetében.
Papi életének két központja volt: Marosvásárhely – a szeretett város,
és Gyulafehérvár. Tanulmányaival együtt – elkötelezett hozzáállással –
25 évet dolgozott Gyulafehérváron. Két évig a Papnevelde könyvtárosa és
17 évig a Hittudományi Főiskola tanára volt. Megbízatásai mellett
autodidakta módon képezte magát. Elsajátította a német, francia, olasz
világnyelveket, valamint a görögöt és részben a hébert, hogy a
Szentírásnak tudós tanára lehessen. A Szentírásnak nemcsak olvasója és
művelője volt, hanem egészen elkötelezettje, „szerelmese.” Életművének
tekintette az Erdélyi Magyar Bibliatársulat megalapítását 1994-ben, és
működtetését haláláig. Ezen Intézményén keresztül nagyon sok erdélyi
családhoz jutatta el a Szentírást.
Szívén viselte a gyulafehérvári Papneveldét és a Kolozsváron
beindított Római Katolikus Teológia Kart. Derekasan kivette részét a
mindkét helyszínen beindított szakok ideiglenes és végleges
akkreditálásában. Bár katedrája Gyulafehérvárhoz kötötte, szükség esetén
készségesen tartott kurzusokat Kolozsváron is. Ez év tavaszán pedig
elvállalta a Babeş Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar
Pasztorál-teológia Intézetének tanulmányi igazgatóságát.
Felelősségteljes munkakörével alig ismerkedett meg, eltávozott
körünkből.
Dr. Nagy József egészen pap volt. Papi életét a szolgálat jellemezte.
Fáradhatatlanul dolgozott, súlyos asztmája és egyéb betegsége ellenére.
Mosolygós arca elfedte fájdalmának minden vonását. Egyszer láttam
különös módon elérzékenyülni, 2008 júniusában, a doktori tézisének
nyilvánosan védésekor. A jelenlevők előtt könnyek között vallotta be,
hogy őt – testi szenvedései miatt – régóta foglalkoztatja Jézus Krisztus
„önkiüresedése” (kenózisa). Saját szenvedésével került közelebb a
krisztusi kenózishoz.
A továbbiakban engedjétek meg, hogy búcsúzóul és kegyeletből a nagy
gonddal elkészített munkájából, doktori téziséből felolvassak néhány
gondolatot, annál is inkább, mert a tervbe vett disszertáció kiadása
paptanárunk hirtelen halála miatt egyelőre elmarad. Többek között ezeket
írta a teológia doktora:
„Hitünk szerint Krisztus a kereszten már előre megváltott
minden fájdalmat, minden bűnt, s ezért fájdalmas arcát szemlélve, az Ő
önkiüresítő szeretetével táplálkozva elkezdődhet bennünk és közöttünk az
új, szentháromságos élet kibontakozása.”
„Krisztus a kereszten valósította meg legmélyebben eggyé
válását az emberiséggel. A kereszten magasba emelve, – ami halál,
feltámadás és az Atyához való visszatérés is egyszerre –, mindenkit
magához vonz és egyesít.”
„Jézus a kereszten bemutatta a szeretet módját és
mértékét. Kizárólag a szentháromságos szeretetét, mert ő csak ezt a
szeretetet tudja élni. Megtapasztalta a megsemmisülést. Átélte a teljes
önkiüresedést, egészen addig, hogy az Atyától való elhagyatottságot is
átélte, amit az ’Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?’ (Mk 15, 34)
kiáltásban juttatott kifejezésre. Ebben a kiáltásban nemcsak Jézus,
hanem a Szentháromság maga van jelen és tárul fel. Kiáltásával a
kereszten Jézus érthetővé teszi számunkra az isteni agapé
szentháromságos misztériumát.”
„A közösségi szellem mindenekelőtt azt jelenti, hogy
szívünk pillantását a bennünk lakó Szentháromság misztériumára
szegezzük, akinek fényét fel kell ismernünk a mellettünk élő testvérek
arcán is.”
„Az Istenhez való eljutás érdekében a testvértől való
meneküléstől ismét a testérhez jutunk, hogy vele együtt haladjunk Isten
felé, sőt, hogy meg is találjuk Istent a kölcsönös szeretetből származó
egységben.”
K. Gy. T.! Búcsúzóul forduljunk megnyugvással az örök boldogságba jutott paptestvérünkhöz, szeretett kollégánkhoz:
Nagy József testvérünk NAGY ajándék voltál számunkra! Hiányzol
nekünk! De amint hitted, élted és tanítottad, hogy „Krisztus a kereszten
magasba emelve, ami halál, feltámadás és az Atyához való visszatérés is
egyszerre, mindenkit magához vonz és egyesít,” minket is megvigasztal
hited / hitünk, hogy téged is magához vonzott és Vele vagy. Nyugodjál
békében!
/Elhangzott Gyergyóalafalu templomában, Dr. Nagy József temetésén, 2012. július 30./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése