Búcsúszó dr. Nagy József teológiai tanártól

Prof. dr. Marton József beszéde:
Kedves Gyászoló Testvérek!
A gyulafehérvári Papnevelde és a kolozsvári Babeş Bolyai Tudomány­egyetem Római Katolikus Teológia Kar nevében szeretnék megemlékezni és búcsút venni szeretett tanár-kollégánktól.
Dr. Nagy József teológia tanár életét röviden imígyen foglalhatnám össze: szenvedés és szolgálat.
Kiskorától fogva „tövist kapott testébe,” súlyos asztmában szenvedett, de erről nem sokat beszélt. Ő mindig életvidám volt. Az erőt Jézus Krisztustól kölcsönözte. Napi szentmiséi, Szentírás-olvasásai, imádságai oly erővel töltötték el, hogy testi betegsége ellenére is mosolyt sugárzott környezetében.

Papi életének két központja volt: Marosvásárhely – a szeretett város, és Gyulafehérvár. Tanulmányaival együtt – elkötelezett hozzáállással – 25 évet dolgozott Gyulafehérváron. Két évig a Papnevelde könyvtárosa és 17 évig a Hittudományi Főiskola tanára volt. Megbízatásai mellett autodidakta módon képezte magát. Elsajátította a német, francia, olasz világnyelveket, valamint a görögöt és részben a hébert, hogy a Szentírásnak tudós tanára lehessen. A Szentírásnak nemcsak olvasója és művelője volt, hanem egészen elkötelezettje, „szerelmese.” Életművének tekintette az Erdélyi Magyar Bibliatársulat megalapítását 1994-ben, és működtetését haláláig. Ezen Intézményén keresztül nagyon sok erdélyi családhoz jutatta el a Szentírást.

Szívén viselte a gyulafehérvári Papneveldét és a Kolozsváron beindított Római Katolikus Teológia Kart. Derekasan kivette részét a mindkét helyszínen beindított szakok ideiglenes és végleges akkreditálásában. Bár katedrája Gyulafehérvárhoz kötötte, szükség esetén készségesen tartott kurzusokat Kolozsváron is. Ez év tavaszán pedig elvállalta a Babeş Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar Pasztorál-teológia Intézetének tanulmányi igazgatóságát. Felelősségteljes munkakörével alig ismerkedett meg, eltávozott körünkből.
Dr. Nagy József egészen pap volt. Papi életét a szolgálat jellemezte. Fáradhatatlanul dolgozott, súlyos asztmája és egyéb betegsége ellenére. Mosolygós arca elfedte fájdalmának minden vonását. Egyszer láttam különös módon elérzékenyülni, 2008 júniusában, a doktori tézisének nyilvánosan védésekor. A jelenlevők előtt könnyek között vallotta be, hogy őt – testi szenvedései miatt – régóta foglalkoztatja Jézus Krisztus „önkiüresedése” (kenózisa). Saját szenvedésével került közelebb a krisztusi kenózishoz.
A továbbiakban engedjétek meg, hogy búcsúzóul és kegyeletből a nagy gonddal elkészített munkájából, doktori téziséből felolvassak néhány gondolatot, annál is inkább, mert a tervbe vett disszertáció kiadása paptanárunk hirtelen halála miatt egyelőre elmarad. Többek között ezeket írta a teológia doktora:
„Hitünk szerint Krisztus a kereszten már előre megváltott minden fájdalmat, minden bűnt, s ezért fájdalmas arcát szemlélve, az Ő önkiüresítő szeretetével táplálkozva elkezdődhet bennünk és közöttünk az új, szentháromságos élet kibontakozása.”
„Krisztus a kereszten valósította meg legmélyebben eggyé válását az emberiséggel. A kereszten magasba emelve, – ami halál, feltámadás és az Atyához való visszatérés is egyszerre –, mindenkit magához vonz és egyesít.”
„Jézus a kereszten bemutatta a szeretet módját és mértékét. Kizárólag a szentháromságos szeretetét, mert ő csak ezt a szeretetet tudja élni. Megtapasztalta a megsemmisülést. Átélte a teljes önkiüresedést, egészen addig, hogy az Atyától való elhagyatottságot is átélte, amit az ’Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?’ (Mk 15, 34) kiáltásban juttatott kifejezésre. Ebben a kiáltásban nemcsak Jézus, hanem a Szentháromság maga van jelen és tárul fel. Kiáltásával a kereszten Jézus érthetővé teszi számunkra az isteni agapé szentháromságos misztériumát.”
„A közösségi szellem mindenekelőtt azt jelenti, hogy szívünk pillantását a bennünk lakó Szentháromság misztériumára szegezzük, akinek fényét fel kell ismernünk a mellettünk élő testvérek arcán is.”
„Az Istenhez való eljutás érdekében a testvértől való meneküléstől ismét a testérhez jutunk, hogy vele együtt haladjunk Isten felé, sőt, hogy meg is találjuk Istent a kölcsönös szeretetből származó egységben.”
K. Gy. T.! Búcsúzóul forduljunk megnyugvással az örök boldogságba jutott paptestvérünkhöz, szeretett kollégánkhoz:
Nagy József testvérünk NAGY ajándék voltál számunkra! Hiányzol nekünk! De amint hitted, élted és tanítottad, hogy „Krisztus a kereszten magasba emelve, ami halál, feltámadás és az Atyához való visszatérés is egyszerre, mindenkit magához vonz és egyesít,” minket is megvigasztal hited / hitünk, hogy téged is magához vonzott és Vele vagy. Nyugodjál békében!
/Elhangzott Gyergyóalafalu templomában, Dr. Nagy József temetésén, 2012. július 30./