Te is próféta vagy!

A legszentebb dolgokat és ügyeket is körülveszi az emberi gyarlóság. Az Istentől ihletett, küldetést vállaló prófétáknak is meg kellett küzdeniük az elutasítással. Az előítélet az az álarc, amely számtalan változatban jelenik meg. Megbúvik és dolgozik a féltékenység, a gőg, a közöny, az álszentség, a hitetlenség, a harciasság, s ha úgy tetszik a vértanúság álarca mögött. Van, aki magában a benemfogadás falát építi fel, mert az ő személyét zavarja a másik beszéde, adottsága, kezdeményezése, vagy erkölcsi nagysága. Mindez törékeny igazságérzetünket bizonyítja. 

Napjaink balkáni pártoskodásában kinevezett háromszéki kormánybiztost nagyon zavarja a „székely” szó. Mert ugye van Székelyföld, székely zászló, székely himnusz, székely termék, székely gyors, ezer székely leány napja, és ha az autonómiáról esik szó már is begörcsöl. Pedig tudnia kellene egy magas beosztású úrnak, hogy múltjukat és jelenüket részben a székelyeknek köszönhetik. Történészük, Petre P. Panaitescu még ha visszafogottan is, de leírja hogy Lackfi Endre és a székelyek tisztították meg 1345-ben a később Moldvának nevezett területet a tatároktól, ahova ők a hegyekből lejöttek, ahogyan régi krónikásaik és történészeik vallották. „Ugyanis a magyarok voltak azok, akik a tatárokat kiűzték... és az első moldvai állam magyar függőségben jött létre.” 

Sőt az első moldvai pénzen, amit Muşat Péter veretett, a magyar címer és az Anjou-liliom látható. Az első püspökségük 1370-ben katolikus volt, az első szerzetesek domonkosok, ferencesek és pálosok voltak. Csak három évtized után jelentek meg a bolgár szerzetesek és a görög püspökök. Ez történelmi igazság. Van aki elfogadja, van aki ellenáll. Ez a magatartás mindenütt jelen van: a politikában, a közéletben, a munkahelyen, a sportban, a családban és az egyházban is. Mitévők legyünk, amikor elutasítanak? Isten szavát - bármilyen egyszerű vagy szerény közvetítéssel jut el hozzánk -, kötelességünk befogadni; máskülönben súlyos következményekkel jár az igazság elutasítása (Ez 2,2-4). Az Úr küldi prófétáját, irgalmának hirdetőjét, aki az események szereplője és szenvedő alanya is. Személye azt jelenti, hogy Isten velük van. Az viszont rajtunk múlik, hogy Istenbe fogódzunk-e vagy neki ellenállunk. 

A hitünket is befolyásolhatják az előítéletek és a földi szempontok (Mk 6,1-6). Jézus bölcsességét sokan hallgatták első hivatalos fellépésén, a názáreti primicián. Elámulnak, csodálkoznak tanításán, de hallgatói nem indulnak el az igazság keresésének útján. Megrekednek az előítéletben: itt nőtt fel. Jézus a szívük kitárulkozását várta, mert akit befogadunk, azt szeretjük és vele azonosulunk. Valaki azonban mégis hitt, mert Jézus „néhány beteget meggyógyított kézrátétellel.” Kitalálod? A külső és belső akadályokból minden embernek kijut. Ez a kereszt titka (2Kor 2,12,7-10). Munkánkat, ha külsőleg akadályozzák is, maga az Úr vigasztal: Elég neked az én kegyelmem! – Feleletünk csak ez lehet: Úgy legyen!

„Az Úr Lelke van rajtam, elküldött, hogy a szegényeknek örömhírt vigyek.” Lk 4,18