"A Boldogságos Szűzanya az Úristen különleges kegyelméből földi életének végeztével Isten mennyei országának lett lakója. Nem csupán a lelke vonult be az örök dicsőségbe, nem csak a lelke jutott el Isten színelátására, miként hitünk szerint a szenteké. Mária az egyetlen földi lény, aki testével, megdicsőült emberi testével is részesedik az örök boldogságban. Mennyei fényességben, romollhatatlan emberi testével áll ott a mi Urunk mennyei trónusa előtt." Szűz Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot
foglalja magában, hogy Jézus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után
testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett.Ősi hite ez a keresztény világnak. Már az efezusi zsinat (431) Szűz Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte.
Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi
születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz
elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az
ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae, a
Boldogságos Szűz menybevételének nevezték. Századokon keresztül mégsem volt kihirdetett hittétel, dogma. 1950. november 1-jén hirdette ki ünnepélyesen XII. Pius pápa és ezzel az egész Egyház számára kötelező hittétellé vált.
Szűz Mária
mennybevételének hittitkát a kinyilatkoztatás nyomán népünk megkeresztelkedése óta mindenkor
vallotta. Népünk Szűz Mária tisztelete igazolhatóan, Szent István királyunkig nyúlik vissza. A Nagyboldogasszony-kultusz alapja egyrészt Szűz Mária istenanyasága, másrészt a Szeplőtelen fogantatása.
A Mária-tisztelet fokozza szeretetünket égi Édesanyánk iránt, szinte szemlélteti és erősíti a
feltámadásba vetett hitünket, vágyat kelt lelkünkben a
természetfeletti élet, röviden szólva - Isten után.
Most pedig vegyük fontolóra Isten hozzánk intézett
szavait.
1.
Az emberek örök vigasza a Napbaöltözött asszony (Jel 11, 19a; 12,1. 3a-6.
10ab). „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a
Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Így köszönti Máriát
a liturgia. A Jelenések könyvének látnoka azt a gyermeket váró asszonyt
szemléli, aki harcban áll az Isten és az emberek örök ellenségével a
sárkánnyal. Ez a küzdelmet és dicsőséget mutató kép annak a messiási ígéretnek
a megvalósulására utal, amely a bűnbeesés után Isten ajkáról hangzott el:
„Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka
közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Mindez Jézus Anyja,
Mária által valósult meg, aki Fia által a sátánt legyőzte. A győzelemnek, hogy
igazán örvendhessünk, nekünk is naponta küzdenünk kell. Ebben a harcunkban
Krisztusba és a kegyelmébe vetett hit segít, de mellettünk áll anyai oltalmával
Szűz Mária is, aki közbenjár azokért, akik Isten országáért dolgoznak. Ezek a
Bárány vére által győznek, akinek a Szűzanya adott életet. Mária, az Üdvözítő
anyja által jött el „Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének
uralma”.
Miután a Fiú megdicsőült az Isten
trónján, a menekülő asszonynak Isten helyet készített, ez pedig Mária felvételét
jelképezi Isten örök dicsőségébe. A Szűzanya a teremtésben az első, aki
teljesen átadta magát az Üdvözítőnek és egyedülálló módon együttműködött Vele a
gonosz legyőzésében. A Fiú is megosztja elsőként édesanyjával dicsőségét,
testével és lelkével felveszi a mennybe.
2.
Krisztus a feltámadottak zsengéje (1 Kor 15, 20-26). Szent Pál Krisztusról
szólva állítja, hogy ő a feltámadás elsőszülöttje. És mindenki, aki Krisztushoz
tartozik egy nap részt kap az ő
megdicsőüléséből. A legszorosabban Mária tartozott Krisztushoz, mert soha nem
érintette a bűn. Erről kifejezetten szól Isten angyala, amikor köszöntésében
Máriát kegyelemmel teljesnek és az asszonyok között egyedül áldottnak nevezte.
Aki a mennybe felment megtehette és megtette, hogy Szűz anyját lelkestől-testestől
megdicsőítette. „Aki a Teremtőt, mint gyermekét keblén hordozta, annak az Isten
örömében kell laknia” – mondja Damaszkuszi szent János (+750).
3.
A szentség útja egyszerű, ha hittel és alázattal Istenre bízzuk magunkat
(Lk 1, 39-59). Mária nemcsak Istennek válaszol szeretettel, hanem rokonát is
felkeresi, hogy segítségére legyen. Mária názáreti élete nem volt különb, mint
a mi életünk. Lelkületét a világ számára az Isten tárta fel, és attól kezdve
sem tudjuk kimerítően szemlélni Máriát. Ki tudná megszámlálni azokat a
költőket, írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, liturgiavezetőket,
templomépítőket, búcsús zarándokokat, szülőket, akiket Mária lelki szépsége
valamilyen formában megihletett.
Erzsébet asszony Mária nagy hitét
magasztalja, amellyel elfogadta az isteni akaratot. Mária dicsőítő énekében
Istenre mutat, aki nagy dolgokat cselekedett benne. Rövid pillanatra a maga
kicsinységét szemléli, hogy magasztalhassa Isten irgalmát, aki a kicsik, az
alázatosak és a szegények életében megmutatja hatalmát. Mária Isten végtelen
szeretetére adott válasza, változatlanul az, mit az angyalnak adott:
„tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet
engem minden nemzedék”.
Isten szolgálójának lenni, teljes
lelki nyitottságot és benső készséget jelent. Isten pedig részesítette őt Fia
kínszenvedésében és dicsőségében. Szűz Mária Krisztussal teljesen azonosult,
követte őt a halálban is, de mentesítette őt a halál következményeitől: testét
nemcsak megőrizte a feloszlástól, mint egyes szentekét, hanem a világvégi
feltámadást megelőzve, Máriát halála után testben is megdicsőítette. Ezért
„boldognak hirdeti” minden nemzedék.
A
mennybe felvett Máriában hatalmas szószólót és példaképet kaptunk. Tőle
tanuljuk meg: - hogy alázatosan ismerjük el kicsinységünket, és teljes
készséggel adjuk magunkat Isten szolgálatára;
- hogy van
túlvilági élet, ahol Isten, a Szűzanya és a szentek koszorúja vár;
- hogy a földön
élve természetfeletti beállítottságúak legyünk.
Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként
csak te ragyogsz fel.
Áldjuk örökké a Szentháromságot,
ő adta néked koronádat, szép Szűz,
ő tett meg téged a mi Királynőnkké,
s Édesanyánkká. Ámen.
s Édesanyánkká. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése