Traianus
császár alatt a rosszindulatú többségi vélemény lesett a
kereszténygyanúsokra. Mindenki az volt, aki a piacon a hús eredéséről
érdeklődött, aki a pogány szentély előtt elhaladva nem intett csókot
kezével vagy aki nem mutat
be áldozatot az isteneknek. Az ilyenre könnyen ráfogták, hogy
keresztény és életveszélyessé
lett. Ha valakiről tudni akarták
szomszédai, hogy keresztény-e, akkor feljelentették.
Erre a sorsra jutott a birodalom harmadik világvárosának püspöke, az
Isten-hordozó Antiochiai Szent Ignác. Valószínűleg Szíriában született
az első század közepén, mert neve mellett mindenütt szerepel a Nourani szír név is,
ami pontosan azt jelenti, amit az Igneus, Ignatius: "Tűzből való". Azt akarta
megvalósítani amit Szent Pál: terjeszteni a kereszténységet, és vére hullásával
példát adni másoknak.
A pogány város légköre
életveszéllyel övezte, amely a kereszténység megvallását váltotta ki belőle. Antiochiában
Euodiosz püspök után Szent Péter
második utóda volt. Tudós volt és író. Az antiochiai keresztény biblikus iskola irányát
képviselte, amelyből még Aranyszájú Szent János is merített (+407), és aki a
legszebb prédikációját éppen Ignácról mondta. Antiochiában a pogányságból
megtért keresztényekből alakult először egyházközség, de mellette létezett egy
zsidó-keresztény csoport is. A konfliktusokat az első század körül csak gyarapította a
gnosztikusokkal való küzdelem is. Ignácot
107-ben tartóztatták le. S minthogy
nem volt római polgár, viszont feltűnő termetű, és külsejű férfi volt, ezért a
római törvény egyik Digestája (XIX,31) így rendelkezett: “Ha erejük és szépségük méltó rá, magának a római népnek legyenek
megmutatva (ti. cirkuszi szereplésben.)”
Így került tehát ő Rómába, tíz
katona kíséretében végigszállítva Kisázsia, Makedónia, Görögország partjain. Szent
Pál óta talán ez a legdiadalmasabb hódító útja a kereszténységnek. A ragyogó és
szenvedélyes szíriai püspök, elfogadva a vértanúi halál kihívását, Szent Pál
útjánál nagyobb szenzációval tudta tenni a magáét. Mintegy diadalútja közben
fogadták a parti városok összes püspökei. Minden állomásáról leveleket intézett
Efezus, Tralles, Philadelphia, Szmirna híveinek, s más városoknak is. A
szmirnaiakhoz írt levelében tesz utalást arra, hogy valami keresztény ellenes tömegzavargás
kapcsán fogták le. Sokat szenvedett a kísérő katonák
önkényessége miatt. Útközben írt levelei közül sok elveszett, de ránk marad hét.
Ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről és a keresztény életről. Végül
írt a Rómaiaknak. Ezt a levelét szerte az egész világban ismerték, kívülről tudták,
idézték. Ez gyakorolta a legnagyobb hatást a korai kereszténység közszellemére.
Leveleit latinul és kétszer magyarul elolvastam. És életelvem lett, amire intett: “Sta
firmus ut incus
quae percutitur!” Állj helyt, mint a kovácsüllő, amelyre ráver a pöröly.
Rómában Traianus a dákok felett aratott győzelmére 123 napos állami
ünnepet ült, és Ignácot a Vespasianus építtette Kolosszeumban a nézők
szeme
láttára tépték szét a vadállatok 107. december 20-án.. Halálát bátran
fogadta. Beteljesedett, amit magáról vallott: “Isten búzája vagyok
én, és kell, hogy megőröljenek a vadállatok fogai, és így Krisztus tiszta
kenyerének bizonyuljak.”
Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték.
Hazaérkezése napját, október 17-ét a 4. századtól fogva megünneplik.
Leveleiben így búcsúzott: Valete in Christo Jesu communi spe nostra! Köszöntelek közös reményünkben, Jézus Krisztusban.
Leveleiben így búcsúzott: Valete in Christo Jesu communi spe nostra! Köszöntelek közös reményünkben, Jézus Krisztusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése