Missziós vasárnap

Október 21. missziós vasárnap. A felnőtt keresztények ünnepe, amely egyszerre jelent köszönetet, számadást és felhívást.

De ki a felnőtt keresztény és hogyan apostolkodjék? Mielőtt megválaszolnám a kérdést, előbb két közismert személyiség kapcsolatáról szeretnék szólni. Az egyik Illyés Gyula író, költő és a másik Márton Áron püspök.

Az író, Illyés Gyula arra a kérdésre, hogy ki a magyar? - így válaszolt: „A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földművesnek földet, a munkásnak méltó bért, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyar mivoltában.” A nagy író embersége és igazság szeretete által került barátságba Márton Áron püspökkel.

Azzal kezdődött, hogy a püspök az őt versben köszöntő Illyés-leányt korondi vázával ajándékozta meg. Ezt látva az édesapa, eltöprengett azon, hogy ő, a nem hívő, küldhet-e viszonzásul Áron püspöknek egy dedikált könyvet? Aztán küldött és ezt írta bele: „Áronnak, felfelé nézve, Gyula!” A püspök majd így üzent a közvetítő Keresztes Sándor (későbbi vatikáni nagykövet) által: „Mondd meg Gyulának, elolvastam a könyvét, és azt üzenem neki, hogy Ő hívő, csak viaskodik az Istennel, mint Jákob az angyallal. Krisztus ugyanis azért jött a világra, hogy az embereknek meghirdesse az igazságot, és mindenki, aki tiszta szívvel keresi és követi az igazságot, Krisztust követi!” A következményt maga a közvetítő írta le: „Amikor ezt az üzenetet Illyés Gyulának átadtam Flóra asszony jelenlétében, ő zokogni kezdett, majd kihúzta magát, és azt mondta: Mondd meg a püspöknek, rendelkezzék tollammal, eszemmel és pénzemmel, azt teszem, amit kíván!” Beszámolóját Keresztes úr ezzel zárta: „Illyés Gyula Istenhez megtérve, egyházi temetésben részesült. Valószínűnek tartom, hogy megtérésében szerepet játszott Márton Áronhoz fűződő kapcsolata, akivel életében egyszer találkozott, átbeszélgetve egy egész éjszakát.” A felnőtt keresztény, aki az Egyház múltjáért, jelenéért és jövőjeért felelősséget vállal, és modern apostolkodás, vagyis misszió, ha az igazság keresőt megerősítjük Krisztusban.