Az alig 24 évet élt kedvenc
szentünk, Erzsébet történetét ismerjük. Egykori lelkiatyja ezt írta róla: „Úgy
szerette és szolgálta Istenét, mint a férjét szerette és szolgálta”. Szerelme
hevét nemcsak házastársára, hanem az Istennel való kapcsolataira is átvitte. És
ez a szeretet bontakozott ki az emberek iránt is.
A világhírű Prokop Péter
pap-festő a délbácskai Mélykút határában fekvő modern templomban készített egy
hatalmas, háromtagozatú oltárképet. Középen életnagyságban a templom
védőszentjének, Szent Erzsébetnek alakja van, amint a koldusnak kenyeret nyújt.
A kép igazi mondanivalóját a kép közepén levő két kézben fogalmazta meg. Két kéz, az Erzsébeté, aki ad, és a koldusé, aki kap. A kezek jelbeszédében felcserélődnek az adás és az elfogadás mozdulatai: Erzsébet úgy ad, mintha kapna, a koldus úgy veszi el az adományt, mintha adna. Erzsébet ugyanis fölfelé fordított tenyérrel nyújtja a kenyeret, a koldus pedig lefelé fordított tenyérrel fogja meg az adományt.
A kép igazi mondanivalóját a kép közepén levő két kézben fogalmazta meg. Két kéz, az Erzsébeté, aki ad, és a koldusé, aki kap. A kezek jelbeszédében felcserélődnek az adás és az elfogadás mozdulatai: Erzsébet úgy ad, mintha kapna, a koldus úgy veszi el az adományt, mintha adna. Erzsébet ugyanis fölfelé fordított tenyérrel nyújtja a kenyeret, a koldus pedig lefelé fordított tenyérrel fogja meg az adományt.
A lefelé fordított tenyér a
lefoglalást, a birtokba vevést, a fölényt és a hatalmat jelzi. Amikor kapunk
vagy kérünk valamit, nyitott tenyerünket nyújtjuk. Az általános szemlélet
szerint, aki ad valakinek, az mindig fölényben van a másik fölött úgy, mint
hogy fölénye van „a van”-nak a „nincs” fölött – írja Belon Gellért püspök.
Szent Erzsébet a szeretet nagy művésze,
úgy adott, mint aki kap valamit az adásban, és ettől elvész benne az adakozás
fölénye, de betölti lelkét annak a nagy valami elnyerésének (Isten
szeretetének) alázata. Ez az evangéliumi lelkület benne. Próbáljunk mi is így adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése